Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
46 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) A néprajzi szakirodalom elszórt adatai egy sokoldalú, tehetséges lelkész alakját rajzolják meg. Ennek megalkotásában a legnagyobb szerepe Faragó Józsefnek volt, aki 1975-ben, mint mesegyűjtőt is a legjobbak közé emelte, mivel meglátása szerint „Ürmösi Sándor meséit például átdolgozás nélkül lehetett közölni, szövegükben Kriza mindössze hangtani módosításokat végzett”.4 Ezzel a kijelentéssel az egyetlen probléma, hogy Kriza Jánosnak nem volt módja Ürmösi meséit közölni. Mesegyűjtőként 1956-os írásában Kovács Ágnes is a „tudományos szempontból elsőrendű »leírók«’^ közé sorolja - Marosi Gergellyel együtt. Annál különösebb, hogy 700. p. Paládi-Kovács Attila emeli be újra 1985-ben a (néprajzi) köztudatba Ürmösi Sándort, amikor a Magyar tájak néprajzi felfedezői című válogatáskötetébe az ő munkájából (Az elbujdosott magyarok Oláhországban) is közöl egy részletet: Palá- DI-KovÁCS Attila: Ürmössy Sándor. In: Uő: Magyar tájak néprajzi felfedezői. Bp., 1985. (A magyar néprajz klasszikusai) (továbbiakban: Paládi-Kovács, 1985.) 457- 467. p. Ennek az életrajzi ismertetésnek az erőssége, hogy primer forrásokra (Ürmösi Sándornak a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában (továbbiakban: MTAKK.) található mesegyűjtéseire) és korábban, más által nem ismertetett egykorú újsághírre (Ürmösi 1862-ben a Kolozsvári Közlönyben megjelent felhívására) is felhívja a későbbi kutatók figyelmét. Paládi-Kovács, 1985. 457-458. p. Paládi-Kovács munkája alapján írja meg Balázs Dénes azt a szócikket, amelyben, félreértve Paládi-Kovács Attila rövid Ürmösi-életrajzát, úgy véli, hogy a munténiai út célja az volt, hogy Ürmösi az ottani magyarokat „felkutassa, leírja életüket, szokásaikat, feljegyezze a megőrzött népdalaikat, meséiket, balladáikat,” holott ennek az útnak a során biztosan nem végzett Ürmösi komolyabb gyűjtést. - Magyar utazók lexikona. Szerk.: Balázs Dénes. Bp., 1993. 400. p. Kelemen Miklós a híresen pontatlan lexikonban összekeveri a két azonos nevű 19. századi unitárius lelkész Ürmösi Sándor életrajzát, így történhet meg, hogy az általa ismertetett személynek csaknem 20 évvel a születése előtt már könyve jelenik meg. - Ürmössy Sándor. In: Unitárius kislexikon. Szerk.: Kelemen Miklós. Bp., 1999. 176. p. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon szócikkében tévesen az szerepel, hogy Ürmösi Sándor „járt Moldvában, a csángók között”. - Bodolay Géza: Ürmösy Sándor. In: Új magyar irodalmi lexikon. Szerk.: Péter László. III. köt. Bp., 2000. (2. kiad.) 2345. p. Ennek a tévedésnek talán Kriza János pontatlan fogalmazása lehet az oka. KRIZA JÁNOS: Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény. Első kötet. Kolozsvártt, 1863. (továbbiakban: Kriza, 1863.) 526. p. („A moldovai utazásairól ismert Ürmösi Sándor.”) Utoljára az általam írt szócikk jelent meg a Vadrózsák levelesgyűjteményének mellékletében. Ez szintén számos hibás adatot tartalmaz, melyeket reményeim szerint a többi pontatlansággal együtt ebben az írásban korrigálhatok. „így nőtt fejemre a sok vadrózsa...” Levelek, dokumentumok Kriza János népköltészeti gyűjtőtevékenységének történetéhez. Szerk.: Szakái Anna. Kolozsvár, 2012. (A Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai, 6.; Kriza Könyvtár.) (továbbiakban: SZAKÁL, 2012.) 330-331- P1 Vadrózsák. Kriza János székely népköltési gyűjteménye Faragó József gondozásában. Bukarest, 1975.15. p. 5 Ld.: Kovács Ágnes: Utószó. In: Székely Népköltési Gyűjtemény. Összesítő válogatás a kiadott és kéziratos hagyatékból. Szerk.: Gergely Pál - Kovács Ágnes. II. köt. Bp., 1956. 447-456. p., 453. p. Kovács Ágnes ekkor megkülönböztet művészi és tudományos szempontból elsőrendű leírókat, előbbi kategóriába Kiss Mihály, utóbbiba Marosi Gergely és Ürmösi Sándor kerültek.
