Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században
Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században Ruzsa-Nagy Zoltán Illyés Endre a múlt században írta azt a tételmondatát, miszerint „a romlott, a lázadó, az önző Isten-ellenes akarat, az egész emberi életirány Isten vonalába juttatása az egyházfegyelem egyes hívővel szemben való célja”.1 Ezért az egyházfegyelem „az egyház életének minden vonatkozásában, így az egyes egyén lelki berendezésének Őhozzá szabásában nyilvánul meg”.2 3 4 5 A református egyházi élet szerves része volt az egyházfegyelem gyakorlása a 18. század utolsó negyedéig. A protestáns gyülekezetekben alkalmazott egyházfegyelem kutatásának eredményei mind az egyháztörténet, mind a vallási néprajz,» mind a társadalomtörténet számára érdekesek lehetnek. Az utóbbi években a jogtörténet« és a történeti demográfia képviselői is foglalkoztak az egyházfegyelemmel, továbbá a szégyenkövek kapcsán helytörténeti» vizsgálatok is születtek. Egyháztörténeti szempontból Illyés Endre 1941-ben írt, egyházi kánonokat és számos gyülekezetben feljegyzett gyakorlatot összevető összefoglaló munkája6 igyekezett átfogó képet rajzolni a református egyházfegyelemről a reformációtól kezdve egészen a 19- 20. század fordulójáig. Az egyházfegyelem bibliai alapja a Máté evangéliuma 16. fejezetében leírt kulcsok hatalma, mely a bűnös ember megtérésre vezetését és így életének helyreállítását szolgálja. Kálvin fő művében az egyház fontos életjele a kulcsok hatalmával való élés. Az egyházfegyelemnek a kálvini teológia szerint hármas célja van: egyfelől, hogy Isten gyalázatára a bűnösök ne 1 Illyés Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban. (XVI-XIX. sz.) Debrecen, 1941. (továbbiakban: ILLYÉS, 1941.) 19. p. 2 Illyés, 1941.16. p. 3 JÁVOR KATALIN: Egy XIX. századi presbiteri jegyzőkönyv tanulságai. In: Népi Kultúra - Népi Társadalom. V-VI. Bp., 1971. 71-103. p. (továbbiakban: JÁVOR, 1971.); Horváth Barna: Adalékok Igrici község önkormányzatának és művelődéstörténetének kezdeteihez. Mezőcsát, 1974.; Kósa László: Erkölcsi kihágások és büntetéseik Gyulán a XIX. sz. első felében. In: Békési Élet, 1979. 1. sz. 118-125. P4 Uő: Protestáns egyházias szokások és magatartásformák. In: Népszokás, néphit, népi vallásosság. Magyar Néprajz VII. Főszerk.: Dömötör Tekla. Bp., 1990. (továbbiakban: KÓSA, 1990.); Balázs-Kovács Sándor: „Nem viselem e remete életöt”. Egy sárközi református falu presbiteri jegyzőkönyve feljegyzéseiből. In: Dunatáj, 1980. 37-48. p. (továbbiakban: Balázs-Kovács, 1980.); Kiss Réka: Egyház és közösség a kora újkorban. A küküllői református egyházmegye 17-18. századi iratainak tükrében. Bp., 2011. (Néprajzi tanulmányok.) (továbbiakban: Kiss, 2011.) 4 Nagy Janka Teodóra: A „Janus-arcú” megszégyenítő büntetések. (Vájná Károly emlékezete.) In: Börtönügyi Szemle, 2012. 2. sz. 79-90. p. (továbbiakban: Nagy, 2012. ) 5 Szakál Aurél: Szégyenkő és pellengér a Duna-Tisza közén. In: Határjelek és hagyásfák. A 70. életévébe lépő Bárth János tiszteletére írott tanulmányok. Szerk.: Kothencz Kelemen. Baja, 2014.420-429. p. (továbbiakban: Szakál, 2014.) 6 Illyés, 1941.
