Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Fazekas Csaba: Bihar vármegye állásfoglalásai egy álnéven megjelent könyv ügyében, 1838–1839
Bihar vármegye állásfoglalásai egy álnéven megjelent könyv ügyében 147 Bihar vármegye 1838. szeptemberi felirata az álnév mögötti szerző kilétének kiderítésére, valamint - közelebbről körül nem irt - fenyítésére irányult, tekintettel a könyv rágalmazó és uszító tartalmára (Jó érzékkel utaltak arra, hogy megfelelő sajtótörvény híján egy ilyen eljárás kimenetele valóban kétségesnek tűnt.)- A felsőbb hatóságok nem kapkodták el a választ, a helytartótanács csak 1839 augusztusában, akkor is igen szűkszavúan értesítette Bihar vármegyét, miszerint az uralkodó elrendelte, hogy a Békeházy-könyv a „tiltott könyvek közé számíttassék, és azok jegyzékében beiktattassék”.1? A vármegye azonban nem elégedett meg ezzel a megoldással, hiszen nem azt kérték, hogy a könyvet tegyék indexre, hanem azt, hogy derítsék ki a valódi szerzőjét és figyelmeztessék: „Császári-királyi felséged Magyar Királyi Helytartótanácsa által f.e. aug.[usztus] 26-ról 26500. sz. a. afelől értesítettünk, hogy Békeházi Innocens álnevű szerző által kiadott, s Pesten Beimel József betűivel nyomtatott ily című munka: Igaz-e hogy mindenben hátra vagyunk m.e. szept.[ember] 4-ről 2527. sz.a. felterjesztett alázatos felírásunk következtében császári-királyi felséged legfelsőbb meghagyásából a tiltott könyvek közé számíttatott és azoknak jegyzékébe beiktatott. Midőn mi az említett munkában elhintett közbátorságot veszedelmeztető elvek, alacsony rágalmak és az evangélikusok vallását nemcsak becstelenítő, hanem még alattvalói hűségüket is kétségbe hozó kitételei előtt császári-királyi felséged előtt szavunkat felemelni bátrak valánk, nem volt célunk az, hogy a kérdéses könyv a tiltottak sorába helyheztessék és a köztapasztalás szerint [az] olvasóknak köre épp azáltal nagyobbodván, veszedelmes hatása azáltal még inkább nevekedjék. Hanem azért könyörögtünk császári k.[irályi] felséged előtt, hogy az emberiségről, a kölcsönös kíméletről, és a rágalmazást tiltó törvényekről megfelejtkezett szerző sújos bűntettéhez képest érdemes szerint lakoljon. Minthogy tehát ebbeli törvényes kérelmünknek telyesedését a felhívott helytartósági intézményben tett rendelésnél fogva tapasztalni szerencsések nem lehettünk, maga azonban ezen intézmény tartalma is kezeskedne arról, hogy az érdeklett munka foglalatja a tilalmas és veszedelmesek közé számítandó, újabban is alattvalói mély alázattal esedezünk cs. kir. felséged előtt, hogy a fent említett álnevű szerzőt a kiadó könyvnyomtató kérdőre vonatása által kipuhatoltatni és érdeme szerint megfenyíttetni mél- tóztassék.” A vármegye azt is kilátásba helyezte, hogy addig fogják ostromolni a hatóságokat, míg meg nem tudják a könyv valódi szerzőjének kilétét,* 18 * de később nincs nyoma annak, hogy a bihari rendek kíváncsiságát kielégítették volna, minden bizonnyal nem tudhatták meg hivatalos úton, ki szerezte az „ámításairól elhírhedt vitairatot”.1» Ebben alighanem szerepet játszott, hogy a Lajcsák-körlevél, illetve az 1839-1840. évi országgyűlés után az egyházpolitikai vita országos konfliktussá terebélyesedett, melynek során az egyház részéről dokumentumkötetek, cikkek, tanulmányok és politikai v MNL. HBML. IV.A. 1. b) 1.43/1839. (fogalmazvány) 18 MNL. HBML. IV.A. 1. a) 152. köt. (1839) 2314. sz. Figyelmező, 1839. április 30. (17. sz.) 287. col.
