Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Fazekas Csaba: Bihar vármegye állásfoglalásai egy álnéven megjelent könyv ügyében, 1838–1839
146 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) nyugodalmát a vallásos felekezeteknek ily módú egymás elleni ingerelte- tések által főképpen veszedelmeztetve van, szívünkön fekszik. Újabban is fájdalmasan érezni kénteleníti etünk a mostani környülményekhez képest, amennyiben még célszerű sajtótörvényeink nincsenek, mely alázatos folyamodással járulunk cs. kir. felségedhez, hogy ama kölcsönös tisztelet és szelíd bánásmód fenntartására, mellyel a különböző vallást követők egymáshoz viseltetni tartoznak, legbölcsebb belátása szerint törvényszerűleg intézkedni, a kihágókat pedig érdemlett fenyíték alá vétetni méltóztas- sék.”12 * * A feltételezés nem is lehetett teljesen alaptalan, ugyanis 1839. március 15-én Lajcsák Ferenc püspök egyházmegyéje papjai számára megtiltotta a vegyes házasságok megáldását, kivéve, ha a protestáns fél kötelezi magát gyermekei katolikus hitben való neveltetésére (Ilyen esetre a „passiva assistentia” gyakorlatát helyezte kilátásba.). A protestánsok jogait mélyen sértő püspöki intézkedésből óriási belpolitikai vihar támadt, melyben Bihar vármegye karolta fel leginkább a katolikus egyház privilégiumvédő, konzervatív közéleti törekvéseinek való ellenállás ügyét. Lajcsák lépését elhibá- zottnak, a kedélyeket feleslegesen felizgatónak, illetve a vármegyék ellenzéki hangulatát továbbszítónak tartotta Bihar vármegye főispáni helytartója, Lónyay János (1796-1859) is, a kancelláriához intézett beadványában.'3 Levele arra utal, hogy a Békeházy-könyvet Biharban egyértelműen a Lajcsák-körlevelet előkészítő, azt szellemileg megalapozó programhirdetésként kezelték. A püspöki körlevélre önálló beadványban reagált Szilágyi Lajos (1784-1865), a Bihari Református Egyházmegye világi ülnöke, akinek Antipasztorálé néven elhíresült röpirata1« szintén kiemelten foglalkozott a könyvvel, arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a katolikusok „ellenünk, protestánsok ellen gyűlölséget gerjeszteni kívánó könyveik, melyekben - kivált Békeháziban - a hierarchia a fejedelem s haza törvénye felett van felemelve”. A vármegye magáévá tette Szilágyi beadványát, így értelemszerűen fenntartotta a Békeházy-könyv ügyében megfogalmazott álláspontját.^ Gondolatmenete szinte szó szerint bekerült Bihar vármegye ellenzéki követe, Beöthy Ödön (1796-1854) 1840 januárjában az országgyűlésben elmondott nagy beszédébe is,15 16 Beöthy ezt egyértelműen Szilágyitól vette át. 12 Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL. HBML.) IV.A. 1. b) (= Bihar vármegye nemesi közgyűlése. Közgyűlési iratok) 1838.1. 357. sz. (fogalmazvány); MNL. HBML. IV.A. 1. a) (= Bihar vármegye nemesi közgyűlése. Jegyzőkönyvek) 2527/1838. ‘3 Lónyay János Majláth Antalnak, Pest, 1839. április 15. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. A 45. (= Magyar Királyi Kancellária. Acta praesidialia) 1839. 395. sz. ‘4 MNL. HBML. IV.A. 1. b) I. 31/1839. Ld. erről részletesen az 1. sz. jegyz.-ben idézett könyvben, illetve legutóbb: Fazekas Csaba: Egy egyházpolitikai röpirat utóélete 1848- ban. In: Egyháztörténeti Szemle, 2016. 3. sz. 85-90. p. *5 MNL. HBML. IV.A. 1. a) 152. köt. (1839) 1962. sz. 16 BODON ÁBRAHÁM: Vallásügyi tárgyalások. Az 1839-1840. évi országgyűlésen. V. r. In: Sárospataki Füzetek, 1862. 201-266. p., 240. p.
