Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mikó Zsuzsanna: Az Állami Egyházügyi Hivatal megyei és püspöki megbízottjának tevékenysége Heves megyében az 1950-es években
102 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) is világossá tette a megbízottak feladatát. „A megbízottak munkájának alapja az állam és a különböző egyházak között kötött egyezmények16 betartásának ellenőrzése, valamint valamennyi egyéb területen kifejtett egyházi tevékenység figyelemmel tartása.”l? A rendszerszerű működés kereteinek kialakítását is előírja a dokumentum. A püspöki megbízottaknak a napi eseményekről értékeléssel ellátva feljegyzést kellett készíteniük és azt zárt helyen kellett őrizniük. A püspökségre érkező leveleket alkalmanként, a kimenőket rendszeresen át kellett olvasniuk. A teljes körű ellenőrzés része volt az is, hogy a püspökség pecsétjét csak a megbízott kezelhette. Egyházkormányzati téren totális ellenőrzést írt elő a Hivatal vezetése. A püspöki pásztorleveleket, körleveleket és egyéb kiadványokat teljes körűen ellenőrizni kellett, sőt azok tartalmát a megyei pártbizottsággal és az ÁEH-val meg kellett beszélni. A püspök minden tevékenységéről, útjairól, különösen a bérmakörutakról, minden megnyilatkozásáról köteles volt a megbízott jelentést tenni. Figyelemmel kellett kísérnie a papnevelő intézetek életét, mind a tanárokról, mind a hallgatókról információt kellett szereznie. Az ÁEH figyelembe vette, hogy bizonyos esetekben a megbízott személyes jelenléte valószínűleg nem segítette volna az információk megszerzését, így a vikárius vagy az irodaigazgató feladatává tette, hogy a papi gyűléseket, belső papi összejöveteleket megfigyeljék és jelentsék. A közvetett megfigyelést segítették a békepapok, akiknek minden esetben jelentést kellett írniuk ezekről az összejövetelekről, a püspöki megbízottnak pedig kiemelt feladata volt a velük való jó együttműködés. Kiemelt figyelmet kellett fordítania a püspöki megbízottnak a megyében lévő búcsújáró helyek feltérképezésére. Jelentésében le kellett írnia a búcsún részt vettek számát, sőt lehetőség szerint a szociális összetételüket is.18 Az elvi jellegű egyházi ügyek ellenőrzése mellett kiemelt feladat volt a püspöki megbízottak számára az egyházmegye összes papjáról beszerezni minden fellelhető információt. Külön oda kellett figyelniük a papok pasztorizációs tevékenységére, kiemelt figyelmet kellett fordítaniuk az ipari centrumokra és azokra a helyekre, ahol szocialista gazdálkodás folyt. Az 16 A Magyar Köztársaság kormánya, valamint a református, az evangélikus és unitárius egyház, illetve az izraelita felekezet között 1948. október 7. és december 14. között az „állam és az egyház közötti viszony kérdésének mindkét részről óhajtott békességes és helyes rendezése céljából” úgynevezett megállapodásokat kötöttek. A négy egyezmény a magyar lakosság go százalékát érintette. Vö.: Balogh MARGIT - Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790-2005. (Dokumentumok) II. 1944-2005. Bp., 2005. (História Könyvtár. Okmánytárak 2.) (továbbiakban: Ba- LOGH-Gergely, 2005.) 863-885. p. A pártállami adminisztratív és megszorító intézkedések 1948 és 1950 között több oldalról érték a katolikus egyházat, amiért végül 1950. augusztus 30-án megállapodást kötött a népköztársaság kormányával. Vö.: Ba- LOGH-Gergely, 2005. 944-946. p.A megegyezés 1990. február 6-áig érvényben volt, amikor is Németh Miklós miniszterelnök és Paskai László bíboros, esztergomi érsek közös nyilatkozatban kölcsönösen semmisnek mondta ki és felbontotta. o Uo. 18 Szakirodalmi összefoglalására ld.: A katolikus vallásosság megélésének lehetőségei a Kádár-korszakban a búcsúk példáján. In: Távolodás és közelítések. A rendszerváltás és Kádár-korszak. Szerk.: Majtényi György - Szabó Csaba. Bp., 2008.463-487. p.
