Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Karlinszky Balázs: „Nyilvántartva.” A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán

96

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

május végi szabadulása még a papságot is olyannyira meglepte, hogy nem is tudták azt másképp értékelni, mint a püspök és a kormány közötti feszültség enyhülésének látványos jelét.81 A Vatikán erőteljesebb júniusi fellépése a két fiatal pap Veszprémből történő távozását hozta magával: az előrelépés reményét nélkülöző lelkipásztori megbízást kaptak az egyházmegye eldugott vidékein fekvő, kislélekszámú falvaiba.82 * * 85

Más útja volt a püspöki hivatalba Beöthy Istvánnak és Sárközy Lajosnak. A — Hoss József nagyprépost távolétében - rangidős kanonokként eljáró idős Beöthy annak köszönhette hivatali kinevezését, hogy a jelentések alapján nem volt az önálló kezdeményezések embere, és a szolgálati utat betartva csak már előkészített vagy rutinügyekben döntött főpásztora távollétében. Sárközy Lajos esetében szaktudása, gazdasági képzettsége játszhatott szerepet: ő Badalik püspöksége kezdetétől fogva gazdasági vikáriusként működött. Ilyetén jártassága annak ellenére is nélkülözhetetlennek bizonyult, hogy 1956. augusztus 13-án Moravetz Lajos és Horváth János kifejezetten utasította a püspököt Párkányi József titkárnak és Sárközy Lajos gazdasági helynöknek az aulából történő eltávolítására.8® Mindezek ellenére Sárközy újból vikáriusi kinevezést kapott, amit nyilván figyelmen kívül nem hagyható képzettségének köszönhetett.

A békemozgalomban aktív szerepet játszó és/vagy jelentéseket készítő személyek közül a személycserékkel többen kaptak szerepet az egyházkormányzatban; ki előbb, ki utóbb. Legismertebb közöttük az egyházmegyét 1957 és 1972 között irányító ordinárius, Klempa Sándor. Szerepének vizsgálata és értékelése más helyütt megtörtént, vagy - különösen az 1960-as évek vonatkozásában - még feldolgozásra vár, így e munkában erre nincs mód kitérni.8®

Az 1957. márciusi Moravetz-féle javaslatban említettek közül György Lajos egyházi karrierje az 1960-as évektől vált jelentősebbé. 1957 elején ugyan rövid időre megszakadt 1955-től kezdődő tapolcai városi plébános- sága, amelyet különböző címei elnyerésével is megőrzött 1982-ben bekövetkezett haláláig. 1965-től székesegyházi főesperes, 1968-ban tényleges kanonok, 1980-ban pedig hántai prépost lett. Pfeifer János somogyvári

81 ÁBTL. 3.1.5. O-12547/5. 212. p. („Boros” jelentése.)

82 Burucs a Dráva-mellékére, Somogytarnócára került; Párkányi előbb rövid időre Pókaszepetk, majd pedig egy zalai zsákfalu, Zalamerenye plébánosa lett 1957 és 1985 között. A rendszer erodálódása idején előbbi Nagykanizsán, majd egy Balaton parti plébánián, Balatonakalin, utóbbi pedig előbb Tapolcán, majd 1990 után Veszprémben lelkipásztorkodott.

88 ÁBTL. 3.1.5. O-12547/5. 162. p. Badalik augusztus 21-én az eljárással szembeni panaszával megkereste Hegedűs András miniszterelnököt, aki jóváhagyta a két pap eltávolításának felfüggesztését. Uo. 184. p.

Unokafivére, Sárközy Pál bencés főapát 1957. május 10-én bekövetkezett halála inkább támogatta a szintén idős, ekkor 71 éves pap megbízhatóságát.

85 Árnyalt, minden nézőpontot és tényezőt figyelembe vevő bemutatására eddig nem került sor. Hol az egyházmegyei gyűjtemények és műkincsek iránti elkötelezettségét, hol Badalik eltávolításában betöltött szerepét vizsgálták eddig. Vö.: SOÓS, 2012.; ill.: Csóka Karola: Veszprémi Gizella Királyné Múzeum. In: MKL. XV. Bp., 2010.123. p. A Prazsák Mihályhoz, Langmár Lipóthoz, illetve a székeskáptalan és a püspöki aula tagjaihoz fűződő viszonya, személyes kapcsolatai még feltárásra várnak.