Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: Történelmi hálózatok. Magyar Pálos Rend contra Állambiztonság
Történelmi hálózatok. Magyar Pálos Rend contra Állambiztonság 53 „Vezér említette, hogy a tárgyaláson kitört rajta az idegfeszültség, és a várószobában sírni kezdett. Megjegyezte: úgy láttam, Grősz észrevette sírásomat és sajnálkozva könnyes szemekkel nézett rám. Vezér úgy érzi, hogy vallomása ellen nem lesz kifogás. Ebben azonban nem biztos. Nagyon várja az altábornagy - Péter Gábor - véleményét. Mivel vallomása elmondásán túl van, nincs elbizakodva. Mindenesetre úgy Ítéli meg helyzetét, hogy élete megmarad. A pálos rend erkölcsi életével kapcsolatban szintén megjegyezte, hogy erről nem szívesen beszél.”37 A fogdaügynök 1951. június 25-én kelt jelentésében leírta Vezér magatartását, lejegyezte szavait: „Vezér a mai tárgyalási napról lemondó, reménytelen hangulatban jött vissza. Ezeket mondta: El vagyok veszve, végighallgattam a tanúvallomásokat, ezekből megállapítottam, hogy az összes vádlott közül az én ügyem a legsúlyosabb. Senki nincsen gyilkossággal vádolva. A tárgyalás alatt átgondoltam ügyemet, arra a megállapításra jutottam, hogy más büntetést nem kaphatok, csak kötelet [...] Felvetődött ismét az a gondolat, hogy mégis csak át fogják adni az orosz hatóságnak. Erről így beszél: Már belenyugodnék a halálos ítéletbe is, ha gyorsan kivégeznek. De az oroszoktól rettenetesen félek. Vezér rossz hangulatát az is előidézte, hogy a tanúvallomások alatt a tanácselnök ilyen megjegyzéseket tett: maga a második Kun páter.” Vezér ebből a megjegyzésből veszi biztosra, hogy az ő sorsa is az lesz, mint Kun páteré. Az ügynök így folytatta feljegyzését: „Szükséges a vád meghallgatásához, hogy előkészítést kapjon [Vezérről volt szó]. Tartani lehet ugyanis attól, hogy az ügyész éles szavainak hatása alatt összeroppan és sírásra fakad.”38 A pálos rend és Vezér Ferenc elleni súlyos politikai vád volt a fasizmussal, nyilasokkal való kollaborálás. Kun páter alakja jellegzetesen megvilágítja a korabeli politikai viszonyokat. Az 1991-ben pappá szentelt László T. László amerikai professzor írta: „A nyilaskeresztes, karszalagos, zöldinges párttagok csoportosan jelentek meg egyházi felvonulásokon, mindegyre miséket rendeltek a nemzetvezetőért és egyéb célokra, annak ellenére, hogy ezt a legtöbb kolostorban és templomban visszautasították. [...] Mikor a lelkészkedő papság között nem találtak megfelelő kollaboránsra, a reverendából önként kivetkőzött Kun András, volt minorita szerzetest vették rá arra, hogy a papi ruhát újra felőlivé propagandacéljaik szolgálatába álljon. Mikor Serédi Jusztinián hercegprímás értesült a szerzetesi csuháján nyilas karszalagot, oldalán revolvert viselő Kun páter tevékenységéről, szigorú parancsban utasította őt Budapest azonnali elhagyására, a szerzetesi öltöny levetésére, s megtiltotta neki mindennemű papi tevékenység gyakorlását. Kun a prímás parancsát megtagadta, s azzal fenyegetőzött, hogy karhatalmi alakulataival fog a prímás ellen vonulni. Mivel az egyházi hatóságok őt a templomokba be nem engedték, a nyilasok csaláshoz folyamodtak, s a rádión közvetített mi- 37 38 37 Balogh Margit -Szabó Csaba: A Grősz-per. Bp., 2002.192. p. 38 ÁBTL. 3.1. 9. V-96674/3.134.
