Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: Történelmi hálózatok. Magyar Pálos Rend contra Állambiztonság
54 Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017) se alatt a prédikáció idején átkapcsoltak a stúdióba, ahonnan Kun beszélt a mikrofonba, míg a templomban szónokló pap szavát csak a jelenlevő hívők hallhatták.”'*9 Vezér Ferenc félelmei reálisak voltak. Kun páter fantomalakjának felidézésével a Rákosi-rendszer ijesztővé növelhette a katolikus egyház veszélyességét. Kun páter groteszk figurájának, Kiss Szaléz, ferencrendi szerzetes sötét barna ruhába öltözött alakjának és Vezér Ferenc pálos rendi fehér ruhába öltözött szellemalakjának párhuzamba állításával fényképszerűén lehetett érzékeltetni a klerikalizmus politikai rémét. E három alak fölé vetítették Mindszenty, Grősz főpapi képét, ezzel kész volt a tömegeket befolyásoló vallásellenes reklám, amelynek sajtóbeli megjelenése, megfogalmazása máig igazán fel nem mért következményekkel járt. Ez teremtette meg a hátteret az ugyancsak pálos szerzetes, Ács István rejtélyes halálához, amelyről Havasy Gyula dokumentumgyűjteményében a következőket írja: ? - 1951. Pécs, lelkész. Áprilisban menekülés közben mozgó vonat elgázolta. Orvosi vizsgálat: lőtt sebek a testén”.“*0 A Vezér Ferenc elleni bírósági eljárás gyorsan lezajlott. A Pest Megyei Bíróság az 1951. június 28-án kelt ítéletében Vezér Ferencet bűnösnek találta egy rendbeli gyilkosság bűntettében, mint tettest, valamint mint felbujtót többrendbeli gyilkosság bűntettében, továbbá „a népek háború utáni békés együttműködésének megbontására irányuló bűntettben” is kimondta bűnösségét. Ezért Vezér Ferencet a bíróság főbüntetésként halálra, mellékbüntetésként pedig tíz évre eltiltotta a közügyektől, és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Grősz-per elsőfokú ítélethirdetése után következtek a „kisebb” szatellitperek. Páter Vezér Ferenc ügyének tárgyalása nyomán 1951. július 23-án hozott ítéletet a Budapesti Megyei Bíróság. Ez volt Jónás Béla által vezetett Tóth Illés és társai pere. A per 22 vádlottjából 14 főt első fokon halálra ítéltek, a többi vádlottra 12 évtől 5 évig terjedő börtönbüntetést szabtak ki. Az ítéletben a vádlottakat többrendbeli szovjet katonák elleni gyilkosságban való bűnrészesség vádjával, népek háború utáni békés együttműködésének megdöntésére irányuló bűntettben „vélték” bűnösnek, azokért a tettekért, amelyeket el sem követtek. A II. fokú tárgyaláson tíz személy halálos ítéletét a Jónás Béla vezette tanács helybenhagyta, sőt Tóth Illéssel már nem négyrendbeli gyilkosságot, hanem hat gyilkosságot „vallattak” be. A következő per a Vesszősi Melinda és társai elleni per volt. A vádlottak a Gellért-hegyi Sziklakápolnába jártak, és onnan ismerték Vezér Ferencet. Őket is, hasonlóan a pálosszentkútiakhoz, az államvédelmi hatóság 1951. március végén tartóztatta le, vizsgálatukat egy időben, párhuzamosan folytatták le. A Budapesti Megyei Bíróság Jónás Béla vezette tanácsa 1951. július 27-én hozott ítéletében 2 évtől 7 évig terjedő börtönbüntetésre ítélte. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága az 1951. július 31-én B. IV. 9151/1951/14. szám alatt hozott ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta: Vezér Ferenc bűnösségét a Btk. 278. paragrafusában meghatározott többrendbeli gyilkosság kísérletének bűntettében is megállapította. Az 39 39 LÁSZLÓT. László: Egyház és állam Magyarországon, 1919-1945. Bp., 2005. 331. p. 4° Havasy Gyula: A magyar katolikusok szenvedései, 1944-1989. Bp., 1990. 425. p.