Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Löffler Erzsébet: Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől a polgári korszakig
Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől 43 Törekvésében a püspököt, illetve a káptalant támogatta mindkét vármegye, amelyek területén feküdt a város, a pataktól nyugatra eső rész ugyanis Heves megyéhez tartozott és püspöki, a keletre fekvő rész pedig Borsod megye területére esett és káptalani birtok volt. A vármegyéknek is érdekében állt a rangemelés megakadályozása, hisz a szabad királyi városok nem adóztak a vármegyék felé. 1794. augusztus 14-én kelt Lipót azon parancsa, melyben a püspök által bemutatott bizonyítékok és érvek hatására megszüntette a város korábban szerzett privilégiumait, és egyben biztosította az időközben igencsak megszaporodott lakosságot, hogy azok, akik a rangemelés miatt költöztek ide, szabadon elhagyhatják a várost, akik pedig maradnak, ugyanolyan jogállást fognak évezni, mint a többi püspöki város lakói.? A királyi resolutiót követően a csalódott lakosság képviselői Kassára mentek, ahol tárgyalásokba bocsátkoztak földesurukkal, Fenesy püspökkel, aki a tárgyalások során a káptalan érdekeit is képviselte. A tárgyalások eredményeképpen a lakosság kiegyezett földesuraival, melynek során mindkét fél kénytelen volt engedményeket tenni, a lakosság elállt a szabad királyi városi rangtól, a püspök és a káptalan pedig önmérsékletet gyakoroltak földesúri jogaik érvényesítésében. Az így megkötött egyezmény a Fenesy-féle transactio néven vonult be a város történetébe, és másfél évszázadon keresztül a város életét meghatározó jogforrás volt. A transactiót 1695. január 4-én írták alá Kassán. A lakosság részéről a magyar nációt Faragó István bíró, valamint Török István és Csala Gergely jegyzők képviselték, a német náció részéről Günde György és Mészáros Jakab, a görögök vagy rácok részéről pedig Bajai Zsigmond és Fekete János voltak az egri deputáció tagjai. Részt vettek még a tárgyaláson gróf Szentistványi László kamarai tanácsos, a káptalan képviseletében Szántóssy András nagyprépost és további két kanonok, Heves, Borsod és Abaúj vármegyék, valamint Kassa és Jászó városok képviselői. Az egyezmény 12 pontból áll: Az 1. pontban Eger városa elállt a királyi városi rang és pecsét használatától, és ígéretet tett, hogy az egri püspöknek, mint örökös földesurának engedelmeskedni fog. A 2. pont szögezte le, hogy a fallal körülvett belváros magyar, német és rác nemzetiségű lakói önmaguknak bírát és magisztrátust választhatnak, akiket a püspök földesúr erősít meg hivatalukban, és akik csak római katolikus vallásúak lehetnek. A 3. pont biztosította a földesurat a városban lévő kúriájának, majorságának, csűrjének és vadaskertjének meghagyásáról. Ezen kívül a város határában 50 emberre való kaszáló rétet kapott, melyet a város lakói évente egyszer kötelesek voltak megkaszálni, az ott termett szénát felgyűjteni és összehordani. A püspök megtartott magának minden malmot, a városfa- 7 álló bármely városi lakosok az ő elavult kiváltságaikra nézve földesuraik tudta, beleegyezése és ajánlása nélkül eddigelé nyertek és a jövőre fognak nyerni: semmit se érjenek.” Az 1649. évi 45. te. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1608- 1657. évi törvényezikkek. Szerk.: Márkus Dezső. Bp., 1900. 549. p. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL. HML.) XII.2. d.) (= Az Egri Káptalan Magánlevéltára. Nagypréposti iratok. III.) 44. 81. isz. (Eger város privilégiumai.)
