Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Löffler Erzsébet: Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől a polgári korszakig
Közlemén yek Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől a polgári korszakig Löffler Erzsébet Amikor 330 évvel ezelőtt, 1687. december 17-én Eger felszabadult a török uralom alól, a város, a vár és a várhoz tartozó birtokok a kincstár új szerzeményeit képezték. A kincstár ötévi adómentességet biztosított az újonnan betelepülőknek, hisz a törökök elvonulása után összesen csak mintegy 300 fő maradt Egerben. Az ő számuk kiegészült a frissen érkező katonákkal, egyházi személyekkel. A kedvezmények reményében nagyszámú német és magyar mester, nemesember és rác kereskedő települt le a városban. A reményekre feljogosító körülmény volt, hogy I. Lipót szabad királyi várossá nyilvánította Egert, aminek tudatában a város új pecsétet készíttetett magának, melynek körirata „Sigillum liberae ac regiae civitatis Agriensis” volt.1 Az uralkodó 1691. szeptember 28-án megerősítette Egert szabad királyi városi rangjában.2 3 * 5 A Kassán élő Fenesy György püspök és a Jászón élő káptalan hamarosan hozzáláttak ahhoz, hogy visszaszerezzék korábbi földesúri jogaikat. Első lépésben a püspök bérbe vette a várhoz tartozó püspöki falvakat és birtokokat, hogy addig sem legyenek idegen kézen, amíg érvényt nem tud szerezni földesúri jogainak. Később, 1693-ban kifogásolta az udvarnál a szabad királyi városi pecsét használatát.3 Ezt követően, még ugyanennek az esztendőnek júniusában egy memorandumot nyújtott be a magyar királyi udvari kancelláriához, melyben kifogásolta a rangemelést és követelte az egri püspök korábbi földesúri jogait.« A Neoaquistica Comissio nevű eljárás során a fegyverrel visszaszerzett birtokok esetében hitelt érdemlő okmányokkal kellett bizonyítani a korábbi birtokjogot, majd fegyverváltság címén be kellett fizetni a kincstárnak a birtok értékének 10%-át. Esetünkben a jogosultságot igazoló dokumentum IV. Béla király 1261. szeptember 20- án kelt adománylevele volt, mely Egert püspöki várossá nyilvánította^ ezt pedig csak megerősítette az a körülmény, hogy az 1649. évi 45. te. biztosította a földesurakat arról, hogy minden olyan privilégium, melyet az uralkodó a földesúr beleegyezése nélkül ad, érvénytelen. Sőt, még az is a földesurak mellett szólt, hogy az országgyűlés elmulasztotta a rangemelés kihirdetését.6 1 CSIZMADIA ANDOR: Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században. Bp., 1962. (továbbiakban: Csizmadia, 1962.) 9. p. 2 1909. Heves vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1909. (Magyarország vármegyéi és városai) (továbbiakban: Borovszky, 1909.) 107. p. 3 Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. IV. köt. Eger, 1891. (továbbiakban: Szederkényi, 1891.) 15-18. p. * Szántó Imre: Eger püspöki mezőváros úrbéri és felszabadulási pere a XVIII. században. Eger, 1954. (Heves megyei füzetek I.) 7. p. 5 Borovszky, 1909.107. p. 6 Hogy az alárendelteknek a földesurak ellen való támadásait elhárítsák, megújították az 1622. évi 17. cikkelyt, melynek 1. §-a így szól: „és továbbra is rendeltetik, hogy az olyan királyi megerősítések és jóváhagyások, a melyeket a földesúri joghatóság alatt
