Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
36 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) Ráadásul nem is Masznyik volt az egyetlen, aki végeredményben a már-már elfelejtett konfesszionális, a felekezeti identitások megerősítését zengő húrokat pengette meg. Néhány hónappal előtte hallatta hangját ismét a már-már halódó, hitvallásos református folyóirat, a korábban említett Szabad Egyház, elítélve az ismét felbukkanó uniós terveket.«6 Az egyre erősödő, de még mindig a hangját kereső, egyelőre a Kálvin Szövetségen belül mozgó Sebestyén Jenő és köre is örömmel konstatálta, hogy az uniós tervezgetéseknek immár örökre végük van.‘37 Mellettük több evangélikus megszólaló is örömét fejezte ki afelett, hogy az unió lekerült végre a napirendről.«8 A liberálisabb teológiai irányzat szinte utolsó bástyájaként a Sárospataki Református Lapok szomorkodott előbb a Masznyik - véleményük szerint hálátlan és igaztalan - támadásán az unió ellen.«9 Majd pedig e lap hasábjain próbálta meg még utoljára az uniómozgalom elhaló parazsát feléleszteni Farkas István miskolci lelkész, később a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, két cikkében. Farkas azonban néhány szabadelvű teológiai közhely puffogtatásán túl nem jutott. Hiába hangoztatta például, hogy Jézus nem is alapított egyházat, és a dogmák teljességgel emberi találmányok, tehát hibásak és kijavíthatok, átalakíthatok, írása nem kapott komoly visszhangot.“*0 A megváltozott helyzetet jól jellemző módon az unióval kapcsolatos eszmecsere e fázisában a határozottan elutasító vélemények miatt több alkalommal komoly feszültség is keletkezett az evangélikus és a református egyházak között. 1916 elején például Baltazár Dezső püspök nyilatkozott a Magyar Hírlapnak, elutasítva az unió lehetőségét, a nyelvi és nemzetiségi kérdések miatt. Mindezt a lap úgy adta nyomtatásba, hogy Baltazár szerint az evangélikus egyház pánszláv szellemiségét nem lenne szabad bevinni a tisztán magyar református egyházba.1'*1 Ez a megfogalmazás érthető módon komoly felháborodást váltott ki, amely részben Baltazár személyét érintette, részben pedig a protestáns testvériség egyébként is megtépázott eszméjébe rúgták bele az utolsókat. Az Evangélikus Lap például a következőkkel zárta le Baltazár és az unió ügyét egyszerre: „A jövőre való tekintettel a püspök úr által is kiemelt közös egyházi érdekből azt tartanók szükségesnek, hogyha az unió és az uniótól való félelem kérdései helyett inkább az együttműködés szükségességének a tudata által volnának áthatva s egymást hiába nem keserítenők. Ezt annál inkább «6 G. Szabó Mihály: Ismét a protestáns unió. In: Szabad Egyház, 1913. 6—12. sz. - 1914. 1-2. sz. 1-2. p. *37 Sebestyén Jenő: A reformáczió négyszázados évfordulójának megünneplése. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916. 6. sz. 62-63. P- «8 SziMONlDESZ LAJOS: A protestantizmus egysége. In: Evangélikus Lap, 1915. 30. sz. 465-467. P189 A protestáns unió. In: Sárospataki Református Lapok, 1914. 42. sz. 349-350. p. “*° Farkas István: Ilyen ünnep illenék hozzánk!... In: Sárospataki Református Lapok, 1916. 2. sz. 11-12. p., Farkas ISTVÁN: Az unió. In: Sárospataki Református Lapok, 1916.7. sz. 47-48. p. ‘-ti A nyilatkozat szövegét közli: EXCUBITOR: „Rovás.” In: Evangélikus Őrálló, 1916. 6. sz. 44- P-
