Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 35 Érdekes például, hogy Lencz Géza, debreceni teológiai tanár, aki egy Baltazár Dezsőhöz 19x1-ben írt személyes levélben magát az unió hívének vallotta,129 miként írt a Lelkészegyesülethen, melynek szerkesztője volt. 1915 őszén arról írt, hogy szívekben élő, szereteten alapuló közösség kell, mivel a hitközösség úgyis eleve lehetetlen.«0 Az 1916 elején írt - névtelenül megjelent, ám feltehetően általa jegyzett - kétrészes reflexióban szintén az unió nemes eszméje mellett tette le a garast, de kijelentette, hogy ha kenyértörésre kerülne sor, a tiszántúli reformátusok ismét elleneznék a megvalósítást, mert ragaszkodnak a hitvallásaikhoz.«1 Véleménye szerint az unió támogatóinak meg kellene elégedniük az állammal szemben a Protestáns Közös Bizottság, a klerikalizmussal szemben egy Protestáns Szövetség és kulturális téren pedig a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság működésével. További egységesítés szükségtelen.«2 A Trianon előtti utolsó években azt látjuk, hogy még egyszer felvonulnak az uniót támogatók és ellenzők, hogy megvívjanak egymással az eszmék harcterén. A küzdelemhez a kezdőhangot eddig szokatlan módon az evangélikus oldalról érkező heves, unióellenes megnyilatkozás jelentette. Masznyik Endre pozsonyi teológiai tanár az Országos Evangélikus Tanár- és Tanító-Egyesület budapesti közgyűlésén, néhány héttel a világháború kitörése előtt, 1914. június 2-án tartott előadást a protestáns unióról. Előadását azért időzítette ekkorra, mert félt attól, hogy a nemsokára összeülő zsinat elé fogják terjeszteni ismét az unió témáját. Masznyik a magyar protestáns uniómozgalmat így jellemezte: „Az unió gondolata hazánkban nem annyira vallási és egyházi, mint inkább nemzeti és politikai gondolat volt. Ezt már az a körülmény is igazolja, hogy mindig oly időben vetődött felszínre, mikor a nemzeti élet nagy lendületet vett, vagy amikor a nemzeti érdekeket az egyházon belül veszély fenyegette.”«3 Miután hallgatói előtt felvázolta 1791-től kezdve a protestáns egységtörekvések hazai történetét, végre elérkezett mondanivalója velejéhez: az unió nem pusztán egyházszervezeti és dogmatikai okok miatt nem valósult meg. Egész egyszerűen azért nem, mert ahogyan Luther mondta Zwinglinek: „más a ti lelketek”.«** Ezután pedig összevetette Luther és Kálvin jellemét, gondolkodásmódját és tanait. Arra jutott, hogy az igazi reformáció Lutheré volt, míg Kálvin csupán eltorzította racionalista irányba mindezt.«® Végső következtetése pedig az volt, hogy itt az ideje az unió „nemes”, de „céltalan” gondolatát levenni a napirendről. Az evangéliumot kellene hirdetni, és nem pedig földi egyházak terjeszkedésében gondolkodni. 129 Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár (TtREL) I. 1. e. Elnöki iratok. 12. d. Lencz Géza levele Baltazár Dezsőhöz, Bártfafürdő, 1911. júl. 9. «° L[enczGÉZa]: Protestáns közösség. In: Lelkészegyesület, 1915. 36. sz. 577-579. «i [Lencz Géza]: Az unio. I. In: Lelkészegyesület, 1916. 3. sz. 37. [LENCZGéza]: Az unio. II. In: Lelkészegyesület, 1916. 4. sz. 53-54. !33 MASZNYIK Endre: A protestáns unióról. In: Az „Ösvény”, 1914/3.148. p. ‘34 Uo. 153. p. «5 Uo. 153-158. p.
