Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
34 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) kai jelentőségét hangoztatta: a várható teológiai ellenvetésekkel szemben lapjában meg sem említették a Sztehlo által alapnak tartott, tulajdonképpen liberális teológiai gondolatot. Sztehlo kezdeményezése - annak ellenére, hogy 1910-től kezdve széles körben terjesztette a keresztyénséggel kapcsolatos eszméit - nem talált nagyobb visszhangra. Szlávik Mátyás, evangélikus teológiai tanár 1912-ben szomorúan állapította meg, hogy ifjúkori álma, az irodalmi, egyházkormányzati jellegű protestáns unió Sztehlo Kornél minden buzgalma ellenére immár lekerült a napirendről. 12s Mindez talán annak is köszönhető, hogy 1913-tól a protestáns intelligencia figyelmét egy más jellegű, de eredetét tekintve nagyon is hasonló kérdéskör, a Szabó Dezső által felvázolt A magyar protestantizmus problémái című írás tézisei vonták el.126 Szabó azt fejtette ki, hogy bár volt a nemzet életében küldetése a protestantizmusnak, az 1910-es évekre kifulladt, elvesztette igazi lényegét, valójában más lehetősége nincs, mint beolvadni a dinamikus, a protestantizmus valódi küldetését a megvalósítás reményével folytató szociáldemokráciába. Szabó írására reagált Móricz Zsigmond és Ady Endre is a Nyugat hasábjain. Utóbbiak is elismerték a Szabó által felvázolt válság létezését, bár a megújulást, illetőleg a kiútkeresést tekintve némileg reménytelibbek voltak.12? A Szabó által felvetett gondolatok szélesebb hullámokat vertek a szűkebben értelmezett egyházi közvéleményen belül is. Sebestyén Jenő és Veress Jenő, a hollandiai neokálvinizmus képviselői hosszabb - sajnos a vita számos ismertetője által szinte említésre sem méltatott - tanulmányokban fejtegették, hogy a Szabó által is protestantizmusként azonosított magyar kálvinizmusnak igenis saját jogon, vallásos természetéből és hitbeli tartalmából merítve komoly lehetősége van a megújulásra.128 2. A protestáns unió kérdése a reformációi jubileum árnyékában (1914-1918) Ennek a nagyobb, a protestantizmus létjogosultságával, jövőjével foglalkozó vitának a kontextusában kell értelmeznünk azt, hogy immár Sztehlotól függetlenül vetődött fel, ismét elsősorban elvi síkon mozogva, a protestáns unió gondolata. Azt, hogy éveken keresztül valamilyen formában felszínen tudott maradni a kérdés, több tényező is segítette. Egyrészt az, hogy közeledett az 1917-es reformációi jubileum, amelyet többen a protestáns unió nyélbeütésével kívántak méltóképpen megünnepelni. Másrészt pedig a világháború első éveiben a háború által kiváltott nemzeti lelkesedés egyfajta protestáns megnyilvánulása volt az ellentétek időleges félretétele és az egység kiépítésének lehetőségeiről való gondolkodás. 128 Szlávik mátyás: Harmincz év múlva. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912. 37. sz. 581. p. 126 KÓSA LÁSZLÓ: A kultúrprotestantizmus bírálata avagy önbírálata: Szabó Dezső. In: uő: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. Bp., 2011. 366-367. p. 12" Ady Endre: Egy probléma, kettő. In: Nyugat, 1913. 17. sz. 286-287. p.; Móricz ZSIGMOND: A magyar protestantizmus problémája. In: Nyugat, 1913.16. sz. 209—217. p. 128 SEBESTYÉN Jenő: A magyar protestantizmus problémája. In: Protestáns Szemle, 1913. 8. sz. 502-516., VERESS Jenő: A magyar protestantizmus problémája. In: Protestáns Szemle, 1914.1. sz. 25-31. p.
