Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
32 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) volt. Réz 1909 novemberében tartott előadást az Erdélyi Református Egyházkerület ún. egyházi értekezletének közgyűlésén A protestantizmus és a magyar fajpolitika címmel.11« Réz abból indult ki, hogy mind a magyarság, mind pedig a keresztyénség számára a felvilágosodásból kinövő új koreszmék, elsősorban pedig a „nemzetközi szocializmus” a legnagyobb ellenfél.* 115 Ezen eszmék hódításával szemben pedig elsősorban „produktívvá” kell tenni a keresztyénséget, el kell felejteni a felekezeti küzdelmeket, a dogmák által megosztott keresztyénséget pedig egyesíteni kell. Réz felszólítása a nagy nemzeti, keresztyén újjáéledés és egyesülés kapcsán a protestánsok felé így hangzott: „Ennek a nagy produktív szellemnek szolgálatában Magyarország összes protestánsainak egyesülni kell. A magyar szupre- mácia érdeke, a protestantizmus érdeke egyaránt ezt kívánja.”116 * A protestáns unió célja pedig az „állambontó törekvések ellensúlyozása”. Ebben a gondolatban pedig talán már a nemzetiségi kérdésre adandó válasz - főleg, ha Réz egész mondandóját a címben is szereplő magyar fajpolitika szempontjából nézzük - is felsejlik. Nem tudni, hogy ezzel a nézettel Tisza és köre mennyiben értett egyet, mindenesetre a protestáns unió eszméjének a konzervatív liberális, á polgári radikalizmussal és szocializmussal szemben álló ideológia általi instrumentalizálása jól mutatja, mennyire átpolitizálódott erre az időszakra az egyházi közélet egyéb kérdéseivel együtt a protestáns unió kérdése is. Sztehlo felvetésének érdekes módon katolikus oldalon is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az Egyházi Közlöny szerzője egyenes vonalat húzott meg az általa radikálisnak tartott Református Lelkészegyesület, majd a visszafogottabb, csupán egyenjogúságot követelő Országos Vallásegyenlő- ségi Szövetség megalakulása, végül pedig a protestáns unió eszméjének meghirdetése között. Mindegyik politikai célzattal, a katolicizmus elleni éllel indult meg, amit sajnálkozással konstatált a szerző.u? Az utóbbi megállapításban minden bizonnyal igaza volt, ám az egyik lépcsőfokról a másikra történő lépés korántsem volt olyan egyértelmű a protestáns egyház- politika vezetői számára, mint ahogyan azt a katolikus szerző feltételezte. A felvetett eszmével kapcsolatos legnagyobb probléma talán éppen az időzítés volt, hiszen protestáns oldalon éppen az ORLE és a Kálvin Szövetség ellentétével voltak elfoglalva vagy pedig a Vallásegyenlőségi Szövetségnek próbáltak valamiféle arculatot találni. Utóbbi alapszabályait egészen t9t3-ig nem hagyta jóvá a Belügyminisztérium, mire mégis megtörtént, a szervezet kezdeti lendülete teljesen kifulladt, más formában kellett folytatni a megkezdett küzdelmet. Sztehlo néhány hónappal később még egyszer megpróbálta felrázni az unió esetleges támogatóit. 1910 januárjában a budapesti unitárius Dávid Ferenc Egylet rendezésében tartott előadást A klerikális mozgalom Magyarországon címmel.118 Ebben tulajdonképpen ‘“t Réz Mihály: A protestantizmus és a magyar fajpolitika. In: uő: A magyarság uralma és a kor szelleme. Publicisztikai dolgozatok. Bp., 1909.130-140. p. 115 Uo. 131. p. 116 Uo. 138. p. “7 HIVATALI JÓZSEF: A katholikusok a prot. Unióról. In: Debreceni Protestáns Lap, 1909. 5. sz. 68-69. p. 118 ÚJVÁRI LÁSZLÓ: Protestáns Unió a Tudás és Szeretet hirdetésére. In: Unitárius Közlöny, 1910. 4. sz. 87-90. p.
