Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

27

unió fényében értékelni. így kongatták a harangot az unió felett például akkor, amikor a reformátusok önálló tanáregyesületet alapítottak, ahelyett, hogy közös protestáns szervezkedésben gondolkodtak volna.«8 Azonban ezeken az epizódszerű, legfeljebb villanásnyi feltűnésein túl, a dualizmus utolsó évtizedeiben még egy alkalommal komolyabban foglalkoztak a protestánsok a közös jövő kérdésével. Ennek megértéséhez azonban röviden a megváltozott helyzetet is szükséges felvázolni.

1. A protestáns unió kérdése az első világháború kitöréséig (1905-1914)

A dualista államberendezkedés összeomlását megelőző mintegy két évtizedben számos eszmei törésvonal mentén rendeződött el a magyarországi protestantizmus. Az általános válságérzet és a kiút keresése miatt viszonylag nehéz csomópontokat elkülöníteni ebben a mintegy húszesztendős idősávban, de azért meg lehet állapítani, hogy a protestáns egység kérdése először 1908 és 1910 között, majd pedig az első világháború évei alatt került nagyobb reflektorfénybe.

Az első időszakra az 1906-ban lezajlott szellemi/eszmei szakítás a liberalizmus értelmezése körül, illetve az 1905 óta fennálló általános politikai válság nyomta rá a bélyegét.«« Az addig megdönthetetlennek hitt szabadelvű párti kormányzat helyett egy hosszabb intermezzo után a függetlenségiek által vezetett koalíció került uralomra, amely egészen 1910- ig tartotta kezében a kormányrudat. A hazai protestáns közvélemény elsősorban az Apponyi Albert gróf kultuszminiszteri tevékenységét tartotta nagyon károsnak a protestáns egyházakra nézve. Úgy vélték sokan, hogy Apponyi a katolikusokat részesíti előnyben számos igencsak kényes kérdésben. Nem véletlen az tehát, hogy a protestáns szervezkedés, akár a Lelkészegyesületre, akár a Kálvin Szövetségre gondolunk, éppenséggel ebben a néhány évben veszi kezdetét.* 99 100

Néhány éves szünet után tehát 1905 körül vetődött fel újra a protestáns unió eszméje. A unió megvalósításához az apropót a közeledő, 1917- ben esedékes reformációi jubileum szolgáltatta. Tagadhatatlan, hogy némi fásultság volt érezhető e témát illetően a kortársak között. Többek életében már nem először hozták fel ezt a kérdést, és sokan gondolhatták úgy, hogy közelebb nem, legfeljebb távolabb került a magyarországi protestantizmus egysége a megvalósítástól. Ennek a véleménynek adott hangot Lágler Sándor evangélikus lelkész, az egyébként a közös protestáns munkálkodás szép példájaként évtizedes múltra visszatekintő Protestáns Pap című, lelkészeknek szóló gyakorlat-orientált folyóiratban:

^ Radácsi, 1894.

99 Litván György: „Magyar gondolat - szabad gondolat”. In: Uő: Magyar gondolat - szabad gondolat. Válogatott történeti tanulmányok. Bp., 2008.37-74. p.

100 A gyakran egymással szembekerülő két szervezetet a koalíciós időszakban alapították meg. Az Országos Református Lelkészegyesületet 1907-ben, míg a Kálvin Szövetséget 1908-ban. Az előbbi a közfelfogás szerint inkább a progresszívabb, a polgári radikálisokkal és a szociáldemokratákkal is kacérkodó lelkészeket tömörítette, míg az utóbbi számos világi tagjával a konzervatívabb nézeteket preferálta.