Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
26 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) logikusan következik, hogy amikor a liberalizmus Tisza Kálmán bukásával és az egyházpolitikai törvények körül megindult harcok révén meginog, valamint a magyar nemzeti államot is a nemzetiségek felől fenyegeti egyre komolyabb veszély, akkor a protestantizmus is létében veszélyeztetve érzi önmagát. Fontos kiemelni, hogy az uniómozgalom leglelkesebb támogatói ebben az időszakban is, talán még inkább, mint korábban, a protestáns egyházak világi tagjai voltak. Ellenzői pedig a legműveltebb teológusok, lelkészek közül kerültek ki. Érthető módon az előbbiek az elválasztó dogmatikai, egyházszervezeti stb. ellentéteket jelentéktelenebbnek tüntették fel, míg lelkész vitapartnereik ezeknek nagyobb nyomatékot adtak. Ezt a jelenséget egyébként a kortársak is regisztrálták.«4 Ebben az időszakban az unió megvalósítására indító legerősebb motiváció már a politikai katolicizmustól való félelem, míg a gátló tényezők között a konfesszionális teológiai irányzatok megerősödése és a szlovák evangélikusok ellenállása kapott nagyobb hangsúlyt. IV. A protestáns unió kérdése a dualizmus utolsó évtizedeiben (1895-1918) Habár a két protestáns zsinaton és az Őrálló hasábjain felvetett eszme viszonylag hamar lekerült a napirendről, mégsem lehet mondani, hogy teljességgel következmények nélkül maradt volna az unió felemlegetése. Minden bizonnyal a pár évvel korábban felerősödő sajtóvita hatására kezdett foglalkozni a témával, majd jelentette meg 1897-ben a Protestáns Szemle hasábjain Rácz Kálmán a reformkori uniómozgalom történetével foglalkozó tanulmányát.95 A századforduló éveiben a protestáns unió kérdése saját jogán nem került elő, csupán egyéb, fontosabb kérdésekkel kapcsolatosan. Ilyen volt például a protestáns egyetem 1890-es évek legvégén felvetődött eszméje. A vita részletesebb ismertetése nélkül megjegyezhetjük, hogy többen úgy vélték, egy közös egyetem vagy pedig legalább valamelyik állami egyetemhez - különféle nézetek voltak, hogy a budapesti, a kolozsvári vagy esetleg egy felállítandó debreceni lenne-e a legjobb megoldás - csatolt, a bécsi mintára felállítandó közös protestáns teológiai fakultás komoly mérföldkő lehetne a protestáns egység felé vezető úton is.«6 Másrészt pedig a 19. század utolsó éveiben a Protestáns Közös Bizottság is serényen dolgozott egy olyan egyezményen, mely a korábban fennálló nagygeresdi mintájára, immár országosan szabályozta volna a két felekezet közösen végzendő feladatait a szórványmunka terén. Az egyezséget végül 1900-ban írták alá, de sorozatos viszálykodások, a megsértése miatti egymásra mutogatások után 1914-ben végül fel is mondták.«? Habár az unió felé konkrét lépések nem történtek, de voltak olyanok, akik az 1890-es években még minden apró mozzanatot, mely meglátásuk szerint közelebb hozta vagy éppen távolabb vitte az áhított megvalósulást, megpróbáltak az 94 * 96 94 Bakonyi Lajos: Unió evangelica. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1895. 32. sz. 253-254- P«5 RÁCZ KÁLMÁN: Unió törekvések a negyvenes években. In: Protestáns Szemle, 1897. 7— 9. sz. 361-378., 441-459., 500-511. p. 96 Balogh, 1895.37. p. 9? Kertész, 2006.1316. p.
