Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - RECENZIÓK - Klestenitz Tibor: Az 1863. évi kalocsai tartományi zsinat
162 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) elemeit. Az utolsó alfejezet a zsinat utóéletét tátja fel, amely nagyon izgalmasan alakult, hiszen az első vatikáni zsinaton a pápai tévedhetetlenség kimondását szorgalmazó tábor azzal vádolta meg Haynald Lajos kalocsai érseket, az ellenzék egyik vezetőjét, hogy még erdélyi püspökként, az 1863- as kalocsai tartományi zsinat résztvevőjeként önként elismerte a tévedhetetlenség dogmáját. Haynald viszont - nem hivatalosan - azt az álláspontot képviselte, hogy a tévedhetetlenségre vonatkozó tanítást nem maga a kalocsai zsinat foglalta írásba 1863-ban, hanem az csak a vatikáni javítások részeként, utólag vált a szöveg részévé. A kérdés azonban sajnos jelenleg nem eldönthető, csak új források felbukkanása esetén lenne egyértelműen megválaszolható. A könyv másik nagy szerkezeti egységét a forrásközlés alkotja, amely összesen 14 dokumentumot tartalmaz. Az első öt iratközlés a zsinat előkészítését célzó, az egyháztartomány főpapjai közötti 1856-os levélváltást foglalja magában. A 6-8. sz. dokumentumok Kunszt József 1863-as, a zsinat megnyitását közvetlenül megelőző munkájába nyújtanak betekintést, a 9. - a legterjedelmesebb, hatvan oldalas forrás - pedig a dekrétumok fogalmazványa. Ez különösen azért lehet érdekes az utókor számára, mert Kunszt érsek saját kezű betoldásainak, javításainak szövegét is tartalmazza. A 10. sz. dokumentum hozza a határozatokból végül hivatalosan kimaradt rendelkezést a jezsuita rendről. A 11—13. sz. dokumentum a szentszéki bírálók szempontjait világítja meg, míg a legutolsó forrás, a Fővárosi Lapok egy 1870-es cikke Haynald Lajos korabeli álláspontját tükrözi. A forrásszövegek sajtó alá rendezése és szövegkritikai jegyzetekkel való ellátása a 19. századi katolikus egyháztörténet igen fiatal, de szakavatott kutatójának, Bárány Zsófiának, valamint a lektorként közreműködő Soós Istvánnak a munkáját dicséri. Az emendált jegyzetek az átírási problémák feloldását, megjegyzéseket és javításokat tartalmaznak, az annotációk pedig Kunszt József megjegyzéseire, illetve a nyomtatott kiadásban olvasható hely jelzetére vagy a nyomtatott szövegben fellelt szövegegyezésekre, illetve az eltérésekre hívják fel az olvasó figyelmét. Ez a munka különösen azért jelent nagy teljesítményt, mivel a dekrétum-fogalmazvány számos idézetet és hivatkozást tartalmaz, ám a szerző nem adta meg ezek forrását, így sokszor szinte lehetetlennek bizonyult annak megállapítása, hogy a dekrétumfogalmazvány pontosan milyen szakmunkák alapján idézi a pápák vagy az egyházatyák tanítását, ugyanis a felhasznált szekunder művek sokszor maguk is pontatlan szövegvariánsokat hoztak. Ennek ellenére a lehetséges esetekben a szövegkiadás a ma rendelkezésre álló forrásművek alapján jelzi a hivatkozások pontos lelőhelyét. A kiadványt a bevezető tanulmányból készített, terjedelmes angol és német nyelvű összefoglaló, rövidítésjegyzék, személynév- és helynévmutató teszi teljessé. Külön ki kell emelnünk továbbá a könyvhöz illesztett CD- mellékletet, amely a hivatalos zsinati dekrétumok 1865-ben kinyomtatott teljes szövegét tartalmazza kereshető pdf formátumban, jelentősen megkönnyítve a téma részletei iránt érdeklődő kutatók dolgát. A kalocsai egyháztartományi zsinatot bemutató forráskiadvány tehát rendkívül igényes munka, elmélyült, kiérlelt kutatás eredménye, amely követendő mintaként szolgálhat a hasonló vállalkozások számára. (ism.: Klestenitz Tibor)
