Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - RECENZIÓK - Kisvarga Gábor: A Székesfehérvári Egyházmegye Zsinatai a 20. század első felében
A Székesfehérvári Egyházmegye Zsinatai a 20. század első felében. Összeállította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Mózessy Gergely. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történet- tudományi Intézet, 2016. (Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak. Egyháztörténcti források) 345 old. (CD-melléklettel) Mózessy Gergely jelen kötete egy tematikus forráskiadvány. A szerző a Székesfehérvári Egyházmegye első zsinatainak forrásait (1924, 1934), valamint az 1944-re tervezett zsinat forrásait adja közre a megfelelő szelektálással és szakmai apparátussal ellátva. Mindezt kiegészítette az előkészítési munkálatok szelektált iratanyagával, illetve az egyes zsinatok utóéletére vonatkozó iratok közlésével. A téma rendkívül izgalmas, a források kiadása hiánypótló. Az 1918-ban életbe lépett Codex Juris Canonici (CIC) előírásai szerint minden 10 évben egyházmegyei zsinat tartása szükséges. Ez magyar viszonylatban külön kihívást jelentett, hiszen egyházmegyéink addig többnyire szokásjogon s különféle püspöki rendeleteken alapuló joggyakorlatát szinkronba kellett hozni az új CIC egyetemes joggyakorlatával. A helyzetet tovább nehezítette, hogy az 1920-ban bekövetkezett trianoni békediktátum következtében megváltozott területi alaphelyzet rendkívüli terhet jelentett az egyházkormányzatok számára (is). így a 20-as években mindössze három egyházmegye tudta megkezdeni a munkát (1921, Vác; 1923, Veszprém; 1924, Székesfehérvár). A székesfehérvári zsinat forrásainak közlését alapos bevezető tanulmány előzi meg, melyről meg kell jegyezni, hogy kellőképpen felkészíti az - esetlegesen ilyen forrásbázisban járatlan - olvasót a kötet befogadására, valamint segíti a további tájékozódásban. A kötet nagyobb részét az 1924-es zsinat iratanyaga teszi ki, a kötetre végig jellemző alaposan jegyzetelt formában. Külön kiemelendő, hogy a szerző fordításban közli a latin levelek teljes szövegét. A levelekben előforduló rövidítéseket és az elírt vagy nem eredeti alakban szereplő neveket végig helyesen oldja fel, valamint ezeket lábjegyzetekben közli a szerző. A kiegészítő kommentároknak köszönhetően az olvasó pontos képet kap az eredeti forrás fizikai megjelenéséről is. Tartalmát tekintve olyan szövegeket hoz a kötet, amire az előkészítő munkálatoknál számítani lehet: a körlevelek részletei a tervezendő zsinat helyével, összetételével, résztvevőivel és céljaival kapcsolatosan közölnek információkat, a levelek nagyrészt a tervezett küldöttek személyét tartalmazzák, de egyebek mellett helyet kapott a zsinat szertartásrendje, valamint a jegyzőkönyve is. Prohászka elmélkedései pedig kellően ráhangolják az olvasót a zsinat szellemiségére. Körleveleiből kitűnik, hogy az 1924-es zsinat határozataira „csak” mint szükséges jogi alapra tekintett. Vélekedése szerint: „az életet papjaimnak kell beleadnia”, ugyanis a Nagy Háború, valamint az azt követő forradalommal terhelt időszak, annyira megfertőzte és lezüllesztette a papi fegyelmet, erkölcsöt és a nép lelkületét, hogy egy zsinat - véleménye szerint - pusztán a hideg, üres kereteket tudja felállítani csupán. Ha a papság valós elhatározásból képtelen saját lelkületét megújítani, akkor önmagában a zsinat képtelen lesz a kívánt megújulás elérésére. Ennek előmozdítása érdekében kellő lelki hátteret kívánt biztosítani a zsinatnak. A kötelező könyörgések, gyó
