Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Csermelyi József: A reformáció útjai. A Mika Sándor Egyesület műhelykonferenciája
158 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) ben, még a wittenbergi doktor fellépése előtt íródott. Balázs a formulák által eredetileg bírt tartalom kiüresedésével kapcsolatban kérdezte az előadót. Sajnálatos módon Erdélyi Gabriella betegsége miatt nem került sor a 16. század elején élt szerzetesség bemutatására, de e tekintetben bátran utalhatjuk az érdeklődőket az előadó által írt könyvekhez (Egy kolostorper története, Szökött szerzetesek). Az ebédszünetet Imre Mihálynak a Querela Hungáriáé toposzról tartott előadása követte, amelyet részletesen vizsgált „Magyarország panasza” című kötetében. Bemutatta Paulus Rubigallus Querela Hungáriáé ad Germaniam című, Wittenbergben kiadott verses művét, amely Caspar Ursinus Velius 1527. évi királykoronázási orációjára és egy verses művére épült, és szerepelt bennük két Magyarországra vonatkoztatható toposz, a védőbástya és a gazdag föld. Bemutatta még a szerző az 1545-ben megjelent, Epistola Hungáriáé ad Germaniam című munkáját, amely a kérlelés és a vádbeszéd kettős játéka mellett polemizált a német közvélemény körében elterjedt azon állítással, hogy az önző magyarok cserbenhagyták Mohácsnál odaveszett királyukat, illetve szó volt a Luctus Pannoniae antológiáról is. Bemutatta a panaszirodalom műfaji tartóoszlopát, a reneszánsz által megújított heroika-költészetet, amelynek német földön való újjászületése épp abban a közegben, Melanchton költői körében történt, amellyel a magyar diákok kapcsolatba kerültek egyetemjárásaik során. A protestáns heroidát meghatározta, hogy megszólítottainak köre egyszerre küzdött a pápa és a török ellen. E műfajt az eszkatologikus világkép mellett - amelynek termékei a török elleni imádságok - antikizálás jellemezte, amelynek értelmében a török pusztán evilági ellenséggé vált, és a protestánsok körében is nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy császáruk le is fogja győzni. Végül sor került a Martin Schrott Wappenbuchjában megjelenő hármas tagolású Querela Hungariae-metszet elemzésére, amelynek pontos megértéséhez az előadó szükségesnek látta, hogy a képet keretező két verset is értelmezze. Balázs Mihály előadásában szembeszállt azzal a Barta Gábor, Benda Kálmán és R. Várkonyi Ágnes nevéhez köthető hipotézissel, miszerint az erdélyi politikaformáló erők kivételes vezetői bölcsességükben olyan törvényeket hoztak létre, amelyek vallásilag toleráns és sokszínű állapotban kívánták megtartani Erdélyt. Rámutatott, hogy a konfesszionalizálódás szabályainak 1568-ban sem a szétvert katolikus hierarchia, sem a reformátusok, sem az unitáriusok nem felelnek meg, csupán a szász evangélikusok, és ők is igyekeztek minden más felekezetet kiszorítani saját területükről. Ehelyett a kormányzat törekvése egy protestáns ország létrehozására irányult, mert ehhez kedvező volt a nemzetközi légkör, a Habsburgokkal pedig kellően rossz volt a viszony, ezért törekedni kellett - Petrovics Péter és Giorgio Biandrata nyomán - arra, hogy felekezetileg is hangsúlyozzák különállásukat. Az előadó kifejtette, hogy bár a vallásszabadságot nem ünnepelhetjük, a tordai törvények Európában egyedülálló lehetőséget biztosítottak a gyülekezeteknek arra, hogy püspöki, illetve szuperintendensi nyomás nélkül maguk döntsenek vallási hovatartozásukról. Szükséges tehát, hogy e törvényeket méltóképp, nemzetközi fórumokon is elhelyezzék az európai nagy vallási törvények körében. Végül szó esett a székelyek és János Zsigmond közti hargitai csata körül kialakult mítoszokról is, amelyekről legújabban Mohay Tamás írt nagyigényű elemzést.
