Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Csermelyi József: A reformáció útjai. A Mika Sándor Egyesület műhelykonferenciája
A reformáció útjai 157 megállapítása, ezeknek a hazai hierarchiában szabad vegyértéknek tekinthető klerikusoknak lehetett-e szerepe a reformáció tanainak hazai elterjesztésében, a középkori egyházi hierarchia fölbontásában. Fedeles Tamás felhívta a figyelmet a kérdéskör forrásai által megkövetelt filológiai alaposságra is, a szomszédos utódállamok nacionalista indíttatású történettudományából emelve ki olyan példákat, amelyek a modern elméletek téves alkalmazására való hajlamot is megmutatják. Nemes Gábor előadása az 1520-as évek nagy lehetőségével, a cseh kelyhesek római egyházzal való uniójának esélyével foglalkozott, amely témáról néhány éve közölt tanulmányt az Egyháztörténeti Szemlében. A 15. században számos huszita irányzat jött létre Csehországban, közülük a legfontosabbak a Zsigmond császárral végül kiegyező kelyhesek, valamint a Prágai Lukács által közösséggé szervezett cseh testvérek vagy pikárdok. A huszita kérdést az 1485. évi Kutná Hora-i béke szabályozta, amelyet Ulászló király újra és újra meghosszabbított. A változást Lajos király és neje, Habsburg Mária 1522-es csehországi útja jelentette, amikor lecserélték az addigi kormányzatot, és a pikárdokat is bevonták a hatalomba. A felerősödő egyházunió igényét, amelyet a kelyhesek közül is támogattak - félve a lutheranizmussal kacérkodó pikárdok megerősödésétől -, Szálkái László esztergomi érsek karolta fel, mert jutalomképp bíborosi kinevezésben reménykedett. A leváltott kormány agitációja, a tárgyaló felek közti bizalmatlanság és eltérő törekvések, valamint a Szálkáival szembeni intrika végül rossz hatással volt az unió ügyére. Az érseket a tárgyalóasztal mellől kiszorító Lorenzo Campeggio bíboros gyanakvással tekintett mindenkire, így a tárgyalások megfeneklettek, később pedig - a magyar főpapság tragikus mohácsi sorsa után - már nem jött létre olyan magas, kormányzati szintű fórum, ahol lehetővé vált volna a kiegyezés. A kávészünet után CsEPREGi Zoltánnak A reformáció nyelve című könyve alapján tartott előadását hallgathatta meg a szép számú közönség. Tézise szerint a reformáció nyelvi megnyilvánulásai, egyes szavak, kifejezések is ismertetőjelek lehetnek, akár szerzők beazonosítására is lehet azokat használni, így fejthette meg a nagyváradi tételek szerzőségét is, amely minden bizonnyal Dévai Bíró Mátyás keze munkája. Számos példát hozott a jellegzetes kifejezésekre, nem csak Dévaitól, hanem Melanchtontól, Kálvintól és Erasmustól is, továbbá részletesen beszélt a Luther által 1521-től mind gyakrabban használt apostoli üdvözletről („Kegyelem és békesség”), amelynek segítségével - mintegy apostoli tekintéllyel felruházva magát - megszüntette a rangkülönbséget leveleinek fejedelmi címzettjei (V. Károly, Bölcs Frigyes) és saját maga között. A formula használatával divatot teremtett, sokan átvették és használták a humanista üdvözlés helyett. Az apostoli üdvözlet érzékeny indikátora lehet a reformátori hatásoknak, valamint annak is, mikor érintett meg egyes közösségeket a hitújítás. Mivel identitásképző elem volt, Luther ellenfelei, például a ferencesek, tudatosan hoztak létre konkurens nyelvi ismertetőjegyeket saját maguk Lutherrel szembeni identifikálására, ugyancsak bibliai fogalmak felhasználásával. Ezzel párhuzamosan a reformáció hívei körében többen elkezdték rövidíteni, vagy épp ellenkezőleg, cifrázni és bővíteni az eredetileg három szavas formulát. Az előadást Molnár Antal és Balázs Mihály reflexiói követték. Molnár vitába szállt a ferences formulák Lutherre adott válaszának hipotézisével, rámutatva, hogy a példaként hozott egyik kódex az 1510-es évek
