Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Godzsák Attila: A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség
A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség 39 gét megismerő hindu, japán, kínai a ma létező kereszténységet tanulmányozni kezdi, már saját országában is látni kénytelen az egymással ellentétben álló missziókat, mely a megtérő pogányságot 4-5 felé osztja szét. [...] A kommunizmus és a modern pogányság ellenében az egymással szemben álló egyházak egyként szálltak síkra s papjaik egyként szenvedtek börtönt és vértanúságot. S e tény szemlélésében arra a következtetésre döbbennünk: akik egyek voltak a halálban, miért nem lehettek egyek az életben is?” És megadta az irányt: „Ma ne latolgassuk, mik voltak a szakadások okai; azt vegyük fontolóra, hogy mit kell tennünk a szakadékok eltüntetésére”. Előadása végén bejelentette, hogy a protestánsokkal való unió munká- lására a SZEMISZ-hez hasonló szervezet létesül, és talán még az esztendő folyamán lap alapítására is sor kerül. Mint láthatjuk, nem csak az ortodoxia felé kereste a kapcsolatokat a SZEMISZ, 1942-ben felmerült, hogy a programját kibővítenék a reformátusokkal való egyesülés keresés irányába, a tárgy megvitatására ankétot is összehívtak. 97 Egy évvel később pedig imatábort szerveztek a katolikus- protestáns egységért König Kelemen páter vezetésével, aki az előző évi díszgyűlésen is ezzel a kérdéskörrel foglalkozott előadásában.98 Szántay-Szémán István zárószavaiban pedig a legutóbb szentté avatott uniós vértanú, Szent Jozafát püspök életét és munkásságát ismertette.99 A SZEMISZ országos elnöke fölvetette egy országos uniós kongresszus tartásának eszméjét, a velehrádi kongresszus háború miatti hiányát pótolva. Velehrádon (Cseh-Morva protektorátus) ugyanis 1907-ben tartottak először uniós kongresszust és 1936-ban 7. alkalommal, de a láncolat megszakadt. Azért csak országosét, mert nemzetközi kongresszus tartására a háborús viszonyok között nehezen lehetett gondolni. „Nem hisszük, hogy Velehrád, a sikerdús uniós akadémiák és kongresszusok színhelye az európai politikai változások folytán veszített volna jelentőségéből, tény azonban, hogy a mai viszonyok nem kedvezők munkájának folytatására. Reméljük, hogy a bolsevizmus ártalmatlanná tételére irányuló harc befejezése után az ideiglenesen megszakadt munka ott is tovább folytatódik majd, mégsem tartjuk helyénvalónak, hogy addig ölhetett kezekkel, tétlenül várjuk az események zajlását, a jövendő eshetőségeit. A természetben nincs megállás, annál kevésbbé lehet a természetfölöttiekkel kapcsolatos dolgokban. Uniós vonatkozásiban pedig úgy érezzük, hogy földrajzi elhelyezkedésünknél és sok egyéb adottságunknál fogvais épen mi vagyunk hivatottak gondoskodni róla, hogy az uniós magvetés alá a talajelőkészítő munka addig is tervszerűen folytatódjék, míg majd a velehrádiak ismét rátehetik kezüket az eke szarvára.”97 * 99 100 1943 Dudás Miklós a Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Országos Egyesületének 1943 márciusában tartott gyűlésén így fogalmazott hazánk szerepéről: 97 Keleti Egyház, 1942/6-8.113. p. 98 Keleti Egyház, 1943/1-2. 44. p. 99 Görögkatolikus Szemle 1942/36. 4. p.; Görögkatolikus Szemle, 1942/38.1-2. p. Keleti Egyház, 1942/4-5. 69. p. ÍOO
