Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.

Ürmösi Sándor életpályája II. 59 együttélés volt megterhelő, legalábbis erre következtethetünk Árkosi Mi­hály püspökhöz írott levelében, ahol az esperes az 1851-es csekefalvi papvá­lasztás eredményének hátterét világítja meg. Előadja, hogy Ürmösi Sándor, aki egy másik jelölttel azonos számú szavazatot kapott, „azért kívánkoznék Csekefalvára, hogy szüleivel nem tud egyezni, a miről attyais nékem hoszszasan panaszolt, jelentvén, hogy Fiatul kíván megválni, mert még elégséges egyedülis szolgálatot tenni. Fia szeles, szüleit boszonto”.108 Ür­mösi Sándort az esperes nem véli megfelelőnek a csekefalvi papságra, mi­vel egyrészt ott nincsen tanító, és így neki kellene énekvezérnek is lennie, holott ő igen rossz énekes, másrészt pedig a reformátusok nagyon sokan vannak „és hatalmasok, közüliünk mostis kettőt elhódítottak, oda egy oko­san felvigyázó Pap kellenék, Ürmösi Sándor pedig: Idem, qui pridem, 109 gondolatlan beszedőbe és cselekedetébe, és sokszor mámoros fővel jár”.110 így ekkor Csekefalvára nem,111 de két hónappal később Verespatakra a „megromlott, de összegyülekezni kezdett Eklésiánk ideiglenesen Papjának” kirendeli a püspök Ürmösi Sándort - azzal a feltétellel, hogy „magát mind hivatali, mind erköltsi tekintetben úgy viselendi, mint illik okos és vallásos lelkészhez, ellenkező esetben önmaga lévén oka, ha nétán valamely várat­lan történhető ellenténye által további elömentének gátat eszközlendene”.112 lánytestvére közül Zsuzsanna ekkor már nem él, esetleg lánya, Emília élhetett a nagyszülőkkel. Legkisebb testvére, Mária Derzsi József helybeli tanítóval élt házasságban 1842 óta a tanítói lakban, ekkorra már négy gyermekkel. Ürmösi Eszter pedig Gombos János, tordátfalvi földműves felesége lett, s ekkorra már iskoláskorú gyerekeik voltak, így nehezen elképzelhető, hogy bármelyik lány is akár az 1850-es, akár az 1860-as években hazaköltözött volna a szüleihez. i°8 Árkosi Mihály Székely Sándornak. Bözöd, 1851. január 28. '°9 Idem, qui pridem: lat. ’Ugyanaz, aki régen.’ 110 Árkosi Mihály Székely Sándornak. Bözöd, 1851. január 28. 111 A választás az esetek többségében úgy megy végbe, hogy a falu jelölhet (az esperes tanácsát megfogadva, vagy éppen szándékosan azzal ellentétesen) három személyt, ezekre szavaznak, s általában a legtöbb szavazatot kapott személyt nevezi ki a püspök. Az esperes minden esetben lebonyolítja, felügyeli, és a püspöknek véleményezi a sza­vazást és a jelölteket. Ebben az esetben éppen az történt, hogy az a személy, akit az esperes alkalmasnak gondolt a papság betöltésére, az egyházközség relációba sem tet­te (vagyis a három név közé sem választotta be). A legtöbb szavazatot Ürmösi Sándor (akit alkalmatlannak talált az esperes és a püspök) és egy olyan személy kapta, akinek a 3 éve még nem járt le a szolgálati helyén, ahol elégedettek is voltak vele, tehát el­rendelni semmiképp sem lehetett, a 3. személyre pedig nem szavaztak. Ürmösi Sán­dort sokan nem akarták, igy meghasonlás támadt (a falu maga sem tudott dönteni), így végül a püspök az esperes által eredetileg javasolt negyedik személyt, Szegedi Ist­ván, komjátszegi papot nevezte is Csekefalvára. 112 Székely Sándor Koronka Antalnak [?]. Kolozsvár, 1851. március 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom