Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: Reformáció a Székelyföldön
Reformáció a Székelyföldön 41 masza volt a csíksomlyói ferences kolostor, mely a konfesszionalizáció évtizedeiben egyetlenként tudott folyamatosan működni.6« A vizsgált időszakban általában két szerzetes tartózkodott a kolostorban, akik folyamatosan úton voltak, hogy a híveket megerősíthessék. Bár a reformátorok jelen voltak itt is, sőt, mint azt korábban említettem, gyülekezetek is jöttek létre, a 16. század végén a székben mind Báthory Zsigmond, mind pedig Báthory András katonaság bevetésével is gondoskodott a katolikus többség megőrzéséről és az egyházközségek támogatásáról, a protestáns gyülekezetek felszámolásáról. A 17. században Csíksomlyó ferences kolostorát a református fejedelmek is tiszteletben tartották, a csíki székely nemesség, főleg a Lázár család, később Petki István sokat tettek a csíki katolikusok megerősítéséért.7° Összegzés Európa-szerte is ritkaságnak számít az, hogy ennyire heterogén vallási kép alakuljon ki egy alapterületét tekintve kis, etnikailag homogén térségben, mint a kora újkori Székelyföldön. Itt élt a legnagyobb számú katolikus, de elterjedt volt a református és az unitárius felekezet is. Mellettük, noha nem lett elismert felekezet, Udvarhelyszéken szombatos közösségek is kialakultak. A klasszikus német konfesszionalizációs modellhez képest itt sokkal sokszínűbb volt a felekezeti paletta.?1 Nemcsak az uralkodó nem tudott egységes felekezetű államot létrehozni, de még a székely nemeseknek sem sikerült teljes egészében érvényesíteni az akaratukat a falvakban felekezeti tekintetben.?2 A székely társadalomban 1562-ig de jure ismeretlen volt a személyi függés, ezért a székely falvak is büszkék voltak a saját katonai, lófő szabadságukra és önálló döntéseikre. A falvak mindennapi életében az irányadó az ősi értékrend volt, a periratok alapján a hétköznapokban kevéssé volt jelen a felekezeti tudatosság. A székely városokban és a főemberek udvaraiban azonban viruló felekezeti élet zajlott időnként nem kevés forrongással. A 17. század végére a székelység református és katolikus nemesi csoportjai fontos szerephez jutottak a belpolitikában is, a székelyföldi kollégiumok pedig generációkon át képezték azokat a diákokat, akik Erdély későbbi szellemiségét meghatározták. Erdély és ezen belül a Székelyföld reformációja a konfesszionalizációs folyamat speciális, egyedi változatát mutatta meg, aminek a vizsgálata még számos új eredményt hozhatja * 7 6<J BOROS Fortunát: Ferencrendiek a Székelyföldön. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Szerk.: Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy, 1929. 79. p. ?° Szegedi, Edit: Politica religioasä a principilor reformat. In: Studia Universitatis Babe§-Bolyai - Historia, 2008. 53. 76-99. p. 7' Balázs, 2014.15. p. 72 Klueting, Harm: Reformierte Konfessionalisierung in West- und Ostmitteleuropa. In: Konfessionsbildung und Konfessionskultur in Siebenbürgen der frühen Neuzeit. Hrsg.: Lepin, Volker - Wien, Ulrich A. Stuttgart, 2005. (Quellen und Studien des östlichen Europa, 66.) 26-56. p. 73 A speciális erdélyi reformáció sajátosságairól: ZACH, Krista: Nation und Konfession in Reformationszeitalter. In: Luther und Siebenbürgen. Ausstrahlungen von Reformation und Humanismus nach Südosteuropa. Hrsg.: Weber, Georg -Weber, Renate. Köln-Wien, 1985. (Siebenbürgisches Archiv 19.) 156-214. p.
