Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A taoizmus szerepe a kínai politikai kultúrában
A taoizmus szerepe a kínai politikai kultúrában 23 Mivel a bölcseleti vallási rendszer egyik alkotója a taoizmus, ebből adódóan érdemes lehet megvizsgálni azt a kérdést, hogy az általa képviselt hitvilág - illetve az ezáltal indukált gondolkodásmód és viselkedésforma - mivel képes hozzájárulni Kína belpolitikai stabilitásához, valamint külpolitikai sikerességéhez. A taoizmus és annak politikai, társadalomszervezési alapjai^ A taoizmusról általánosságban A kínai filozófia nyugati kultúrában legismertebb és legavatottabb kutatója, Fung Yu-lan rendkívül plasztikusan határozta meg a konfucianizmus és a taoizmus közötti különbséget: „A konfucianizmus a társadalmi kapcsolatoknak, s így egyben a mindennapi életnek a filozófiája. Középpontjában a társadalomban élő ember kötelezettségei állnak. A taoizmus ezzel szemben az emberben rejlő természetességet és spontaneitást hangsúlyozza.”® Vagyis, mint az fentebb a bevezető fejezetben jelzésre került a taoizmus a konfuciánus hitvilág kiegészítőjeként jelenik meg, teljessé - kiegyensúlyozottá - téve ezáltal az egyén számára a vallási háttér rendszerét. Fung az idézett - a kínai filozófia kapcsán alapműnek számító írásában - egyértelműen leszögezi, hogy a taoizmus tanítása és a politika világa szorosan nem kapcsolódnak egymáshoz, így akár egy felületes szemlélő azt is mondhatná, hogy jobbára jelen tanulmány témájához sem kapcsolódik szorosan. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a taoizmusban, mint a bölcseleti vallási rendszer egyik alapvallásában, olyan tanítások sora került meghatározásra, „amelyek elengedhetetlenül fontosak a kínai gondolkodás és a kínai politikai, kormányzati struktúra, valamint a kínaiak politizáláshoz való viszonyának megértéséhez”,6 ezáltal pedig hozzájárulnak Peking globális hatalomépítési mechanizmusának megismeréséhez is. A Laozi és tanítványai szándéka egyértelmű: a konfucianizmus világi- ságának tökéletes ellenpontját kívánták megalkotni filozófiai-vallási irányzatuk keretei között. A taoista vallás születését valamivel későbbre lehet tenni, mint a Konfuciusz által felvázolt eszmerendszerét, „ám noha a taoizmus a konfucianizmushoz képes későbbi fejlődési fokként és annak uralkodó ortodoxiájával szembeni kihívásként jelent meg, kétség nem fér hozzá, hogy gyökerei messze a premorális, öntudatára nem ébredt Kínában keresendők, amikor az ember és az univerzum még (többé-kevésbé) zavartalan harmóniában élt”.? A kínai társadalom - a látszat ellenére a mai napig fennálló - természettel való szoros kapcsolatára világít rá annak a ténye, hogy bár a taoizmus később született, mint a konfucianizmus, azonban számos tekintetben az ősi hiedelem- és hitvilág természeti vallásokra jellemző vonásait örökítette tovább. Jelentős párhuzamok vonhatók a taoizmus és a konfucianizmus eredete között is, hiszen gyakorlatilag mindkét vallás esetében a tanítványok és a szellemi örökösök szájhagyományok útján történő tovább örökítése az * 5 6 7 * A fejezet alábbi munkánk átdolgozásával készült: Kasznár Attila: Vallás és kormányzat Kínában. Miskolc, 2016. (továbbiakban: Kasznár, 2016.) 5 Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid történte. Bp., 2003. 49. p. 6 Kasznár, 2016.57. p. 7 Harding, Dougias Edison: A világ vallásai. Bp., 2008. (továbbiakban: Harding, 2008.) 95. p.
