Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A taoizmus szerepe a kínai politikai kultúrában
24 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) a tevékenység, amelynek során az alapító - a bölcs - mester életének története és tanítása az utókorra hagyományozódott. Hasonlóságként említeni kell annak a tényét is, hogy a konfucianizmushoz hasonlóan a taoizmus is eredeti kínai vallásnak tekinthető.8 Nagyszabású összefoglaló művében, a világhírű szovjet tudós, Leonyid Sz. Vasziljev úgy fogalmazott, hogy a taoizmus „eleinte meglehetősen elvont tanítás volt, és semmi módon nem kapcsolódott a vallásos hiedelmekhez, a népszerű babonákhoz és szertartásokhoz”,9 azonban megállapítható, hogy a kezdeti időszakot követően a tanítás a későbbiekben egy rendkívül összetett és szerteágazó hitvilággá nőtte ki magát. Az ősi gyökerek, a vallásosság kezdeti hagyományaiból azonban a taoizmus többek között a sámán eksztatikusságának, a repülés iránti vágynak, valamint a halhatatlanok, vagyis a kiválasztottak utazásának motívumát is megőrizte. Az ősi hitvilághoz való nagyon erős kötődést jelzi elsősorban az a tény, hogy „a taoizmus a jógánál és a buddhizmusnál is jobban megőrzött számos archaikus eksztázistechnikát”.10 Jól látható, hogy a taoizmus elsősorban nem az egyén és a társadalom kapcsolatát, nem a világi élet eseményeit helyezi a gondolkodás középpontjába, hanem az individuumot foglalkoztató, metafizikai természetű kérdésekre próbál válaszokat adni. A vallásalapító Laozi, a hagyományok szerint már a születésekor hosz- szú szakállú öregember volt. A tanítványok, akik a mester mítoszát alkották így szerettek volna jelezni, hogy mesterük egyike a kimagasló bölcseknek.11 A iskola alapító atyjának élete köré szőtt történetekből ugyanakkor látszanak a pragmatikus-racionalista konfucianizmus és az ideologikus-szentimentális taoizmus közötti különbségek is. Amíg Konfuciusz élettörténetéből kitűnik, hogy a mesterre a tudás nagy, aktív és tevékeny bölcseként - a társadalom aktív és értéket teremtő tagjaként - tekintettek, addig Laozi életének központi elemeként a nem tevés, a közösségen kívülre helyezkedés jelenik meg. Felmerül a kérdés, ha a fent leírtak mind igaznak bizonyulnak a taois- ta világszemléletre, akkor hogyan lehetséges, hogy a vallás jelentős szerepet játszik a bölcseleti vallási rendszer által uralt államok politikai életében? A taoizmus viszonya a társadalmi kérdésekhez A taoizmus társadalomépítésben játszott szerepének leghangsúlyosabb motívuma pontosan a társadalom szerepének és fontosságának tagadásából vezethető le, vagyis maga a tagadás az, amely indokolttá teszi annak létét és fenntartását. A taoizmus ugyanis az egyént nem tekinti egy társadalmi jellegű struktúra szerves részének, hanem abban elsősorban a természet.koherens lényét látja. Ebből adódóan az emberi közösséget csak béklyóként képes értelmezni, amely bénító súlyként nehezedik az egyénre, és megakadályoz8 Az eredeti kínai vallások sajátossága, hogy Kínán belül fejlődtek ki, gyakorlatilag mellőzve bármilyen külső ideológiai behatást. i Vasziljev, Leonyid Sz. : Kultuszok. Vallások és hagyományok Kínában. Bp., 1977.186. p. 10 Eliade, Mircea: A sámánizmus. Bp., 2001. 410. p. " Érdemes megjegyezni, hogy ezáltal pontosan a konfuciánus társadalom elvárásainak kívántak megfelelni.
