Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - RECENZIÓK - Löffler Erzsébet: Horváth István: A pécsi papnevelő Intézet uradalma. Tájhasználat és gazdálkodás (1736–1875)
Recenziók 137 íráshasználatról való ismereteinkhez, amennyi ésszerűen vállalható egy disz- szertációból készült könyv keretei között. Az alapos és precíz munkának köszönhetően nemcsak a forrásfeltárás és forrásközlés terén eddig említett szakmai erényeket tudhatja magáénak a kötet, hanem olvasóbaráttá teszi az is, hogy alig van benne elütés, helyesírási hiba, illetve formailag, szerkezetileg átgondolt és logikusan felépített - ami egyúttal a szerkesztői munkát is dicséri. Reméljük, hogy Papp Kinga megkezdett kutatásait folytatva a Kálnoki család nőtagjainak fennmaradt írásait is hasonló gondossággal deríti fel, hiszen így már nagyobb biztonsággal lehetne kijelentéseket tenni a családi íráshasználatra vonatkozóan, valamint általában a női szövegalkotást illetően. (ism.: Gesztelyi Hermina) Horváth István: A Pécsi Papnevelő Intézet uradalma. Tájhasználat és gazdálkodás. (1736-1875) Pécs, Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, 2016. (Thesaurus Ecclesiasticae In Universitate Quinqueecclesiensi, 7.) 418 old. A közelmúltban jelent meg Horváth István doktori disszertációjának átdolgozott változata, mely a magyarországi uradalomtörténet-írás jelentős állomása. Ahogy Paládi-Kovács Attila előszavában utalt rá, a magyar gazdaság- történet írás nem túl régi hagyományokkal rendelkezik, csak a két világháború közötti időszakban irányult rá a figyelem, a korábbiakban nem számított népszerű témának a-történetírók körében. A leíró történetírás kevéssé vette figyelembe azt a körülményt, hogy a gazdaság működése, történései mennyiben befolyásolják a társadalmi, a politikai és kulturális eseményeket, jószerével csak ez utóbbiak kerültek a figyelem középpontjába, annak ellenére, hogy a gazdaság fejlettsége és hatékony működése alapját képezi mindennek. Legkiemelkedőbb gazdaságtörténészeink közül Wellmann Imre, Csapody Csaba, Léderer Emma, Benda Kálmán a 20. század 30-as éveiben, később Szabad György, Für Lajos, Mérey Klára, Dóka Klára, Zimányi Vera (a felsorolás korántsem teljes) kezdtek el a témával behatóbban foglalkozni. Elsősorban a gazdag arisztokrata családok uradalmai - Rákóczi, Esterházy, Wenckheim stb. — és természetesen az egyházi tulajdonban lévő uradalmak keltették fel a kutatók érdeklődését, hiszen ezek a gazdaságok biztosították a fedezetet mindarra az építészeti, kulturális örökségre, oktatási, egészségügyi és szociális intézményhálózatra, amely az évszázadok során, mint „látható felépítmény” létrejöttek és hosszú időn keresztül az érdeklődés kizárólagos tárgyát képezték. Hozzátéve azt is, hogy az állam működtetése, a háborúk viselése ugyancsak gazdasági-pénzügyi kérdés volt és lesz, melyek költségeit szintén a gazdaság teremti elő. A kötet szerzője két szempontból is igen előnyös pozícióban végezte kitartó kutató és feldolgozó munkáját, egyrészt mint a Pécsi Egyházmegye levéltárosának, nap mint nap keze ügyében voltak a források, másrészt mint szakképzett geográfusnak, könnyebb volt a földrajzi, domborzati, vizrajzi, meteorológiai és egyáltalán a környezeti feltételek körében való szakszerű eligazodás. Ugyancsak ilyen előnyt jelentett a térképészeti jártasság. Ebben az összefüggésben nemcsak az egyháztörténet, az agrártörténet és az urada
