Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bátoriné Misák Marianna: Zsarnay Lajos igehirdetései a 19. század tükrében
Zsarnay Lajos igehirdetései a 19. század tükrében 75 események a szellemi áramlatok kibontakozását késleltették, így a liberális teológia kibontakozása a század második felében következett be. Az ebben az időszakban, illetve szellemben született prédikációkra jellemző főként az, hogy elidegenítette az embereket a templom közelségétől. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy korábban nem találkozunk az egyházi beszédekben a racionalizmus és liberalizmus gondolatvilágával. A másik különbség, hogy nemes vagy szegény származású felett hangzott-e el a beszéd. A harmadik pedig: kétféle temetési beszéd volt már ebben a században. Az egyik a tényleges, alapigére épülő, a másik az oráció, ami textus nélküli volt, és az elhunyt életét illetve munkásságát méltatta. Zsarnay Lajos fennmaradt prédikációi egy kivételével mind temetési beszédek. Ezeket a beszédeket főként abból a szempontból elemezzük, hogy mennyiben tükrözték a kor szellemiségét, különösképpen pedig az örök élet, a feltámadás, és egyáltalán a halál tényének megfogalmazásában. Zsarnay Lajos - egyes kortársaival ellentétben - minden egyes temetési beszédének igei alapja van. Minden prédikációja egy általa választott, s az elhunyt személyiségét, életét, hivatását és munkáját is tükröző igeverssel indul. Érdekes megfigyelni, hogy míg az egyik beszédben csodálatos módon ecseteli az élet múlandóságát, a halál szörnyűségét, s reményt kelt a túlvilági, örök élet felől, másokban a halott méltatásán, családjában, országában, egyházában betöltött rendkívüli szerepén és munkáján túl szinte semmi mással nem foglalkozik. 1832-ből 3 igehirdetése maradt fenn. Az egyik Kézy Mózes pataki kollégiumi tanár, több vármegye táblabírája felett hangzott el, az elhunyt meggyőződése kap hangot általa, mikor megemlíti, hogy Kézy egész életén keresztül hitt Jézus szavainak, miszerint az Isten házában sok lakóhely van. Hitte, hogy eljut azokba. Hitte, hogy a porszemnyi földön kívül vannak dicsőbb helyek, boldogabb valók, ahol az ember ismereteit növelheti, virtusait gyakorolhatja. Hitte, hogy a lélek a síron túl is élni fog és örökké boldog lesz. Hitte, hogy Isten szeretete, bölcsessége nincs csupán e földhöz kötve. Ezért nincs félni vagy reszketnivalója sem e földet, sem szeretteit itt hagyni. Hitte, hogy a halhatatlan lelket korona és jutalom váija.14 Beszéde végén pedig ugyanez, mint sajátmeggyőződés is megszólal. „A síron túl is van élet. Ez a külső köntös a test [...] porrá lesz [...] de a lélek a földitől megtisztulva boldogabb világba költözz.”1® Majd beszéde mintegy megkoronázásaképpen újra visszatér erre a gondolatra. A halál mindent félbeszakító hatalma nem uralkodhat az emberi leiken, mert az a síron túl is élni fog. Beszél az örökkévalóságról, ahol majd mindnyájan feltaláljuk egymást, s ahol nyugodjon az elhunyt is dicsőségben.16 Endrédy Imre a kollégium diákja volt, 19 évesen 1832-ben halt meg. Temetésén a Zsolt 103,15-16. alapján szólt Zsarnay.1? Hasonlítja a fiatalon 14 ZSARNAY Lajos: Halotti tanítás arról, mint vesznek a böltsek tisztességet, mellyel néhai tekintetes nemes és nemzetes Kézy Mózes úrnak [...] betses emlékezetét [...] megújítá s tiszteié [...] Sárospatak, 1832. 9-10. p. Uo., 17. p. 16 Uo., 25-26. p. v ZSARNAY Lajos: Halotti tanítás árról, mi gondolatokat támaszt lelkűnkben az ifjak halála, mellyet néhai nemes Endrédy Imre, a S. pataki Ref. Anyaoskolában törvényt
