Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bátoriné Misák Marianna: Zsarnay Lajos igehirdetései a 19. század tükrében

74

Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017)

evésről, ivásról.10 Ezekkel a beszédekkel átformálták a hívek gondolkodását, akikről pedig azt olvassuk, hogy unták a száraz beszédeket. A prédikációk már rég nem tartalmazták a keresztyén élet alapvető és legfontosabb tételeit: az isteni kijelentés, Krisztus istensége, örök élet, feltámadás, Isten csodái stb. A középosztály, illetve az előkelők vallási közönye pedig rossz hatással volt az egyszerű emberekre. így ha jártak is az emberek templomba, a prédikációk nem vallási éhséget voltak hivatva kielégíteni, s egy idő után már nem a hitélet szükségletei, hanem a szokás határozta meg az emberek templomlátogatását, mint ami hozzátartozik az életvitelhez. Nem csodálkozhatunk hát, ha mindez a hitélet rovására ment.

Fekete Károly a liberalizmus legfőbb tanításait és célját ismertetve mondja, hogy azt erős hitvallás-kritika, sőt a felekezeten felüli általános vallásosság propagálása, feltámadás-vita, csoda-mentes keresztyénség jellemezte. Az irányzat célja az volt, hogy a vallást a teológiai ortodoxiától megszabadítva visszavigye az emberi kedélyvilághoz.11 A legnagyobb vitát a feltámadás ténye jelentette. Emellett azonban más keresztyén alaptétel is kiiktatásra került, így nagyon kevés az az igehirdetés, amely ebben a században megmaradt a bibliai alapoknál, és egyértelműen megfogalmazódott volna benne a feltámadás és az örök élet mint a keresztyén ember reménysége. Nem szabad azonban itt sem az általánosítás hibájába esni, hiszen itt is vannak kivételek, mert nem mindenki hajtott fejet a liberalizmus eszméjének, nem mindenkit ragadott magával az egyházat kiüresítő, bibliai csodákat nélkülöző, Jézust történeti személlyé degradáló irány. Ezek közé tartozott Zsarnay Lajos is.

Zsarnay Lajos 1802-1866-ig élt. 1831-től 1861 februárjáig sárospataki tanár, 1849-től a Tiszáninneni Református Egyházkerület főjegyzője, i860, május 1-től 1866. június 13-ig püspöke. Teológiai gondolkodása nagyon hamar, még 1831 előtt kialakult. S bár Schleiermacher nézeteit és gondolatait több tétele megfogalmazásában is tetten érjük, továbbá ismeretes előtte a racionalizmus gondolkodása, a különböző irányzatok közül a legelfo- gadhatóbbnak a szupranaturalizmust tartotta.12 * Összehasonlítva a racionalizmussal, azt mondhatjuk, a különbség a kettő között az, hogy míg a racionalizmus döntő szerepet tulajdonított az észnek a hit dolgaiban, addig a szupranaturalizmus Isten kijelentése természetfölöttiségét hangsúlyozta, sőt a racionalizmus támadásaival szemben védelmébe vette a hitigazságokat. Ennek alapján kiállt a csodák, Jézus engesztelő halála, az örökletes bűn, az ördögképzet, a szentháromságtan és Jézus kettős természetének igazsága mellett, folytatta a korábbi teológiai álláspontokat.« Ezt tapasztaljuk munkáiban, s ezt vizsgáljuk meg prédikációiban.

19. századi prédikációkat olvasgatva első megfigyelésünk az, hogy mondanivalójuk alapján különbség van a század elején és a szabadságharc után keletkezettek között. Hazánkban a század első felében végbemenő

10 Bíró et al., 1995. 365. p.

11 FEKETE károly: a református liturgikák története a XIX-XX. században. In: gyakorlatiteologia.hu, 2012. Online: http://www.reformatus.hu - 2015. november.

12 Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltára, B.LXXV. 34,998.

‘3 Nagy Klára: A német racionalizmus és Christian Wolff. In: A felvilágosodás és ami utána következett. Szerk.: Dienes Dénes. Sárospatak, 2013. 76-77. p.