Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bátoriné Misák Marianna: Zsarnay Lajos igehirdetései a 19. század tükrében

Zsarnay Lajos igehirdetései a 19. század tükrében

Bátoriné Misák Marianna

A19. század az egyháztörténet szempontjából rendkívüli sajátossággal bírt. E században meginduló szellemi áramlatok, törekvések az egyházat teljesen új útra vezették, amelyről a visszatalálás nem volt következmények nélküli. Ezek az irányzatok tudományt csináltak a vallásból, emberi könyvet a Szentírásból, történelmi személyt Jézusból. Kiiktatták a csodákat, a hitet, a feltámadást a keresztyén alaptételek közül. A hitébresztő, hitmélyítő prédikációkból praktikus tanácsokat szolgáltató beszédek és erkölcsprédikációk lettek. Akadnak megfogalmazások, amelyek szerint ilyen következmények mellett Magyarországon a 19. században a református egyház keretein belül a hitélet elsekélyesedett, a templomba járás szokássá vált.1 A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy kiürültek a templomok, az emberek elidegenedtek az egyháztól.

„Templomaink sok helyen a szó legvalódibb értelmében üresek. A hideg falaknak szól az ige s nemcsak a láthatatlan, hanem még a látható egyház is az örvényhez közeleg. Éneklő családot, hol a Biblia és a jó öreg Szikszai éltetnék a keblet, alig találhatni.”2 3

A protestáns hetilapok tudósításai alapján írták, miszerint:

„Gyakran előfordult, hogy a harangozás után a lelkipásztor nézte a parókiáról: megy-e valaki a templom felé. Mikor egy darabig hiába várt, üzent az egyházfival s bezáratta a templomot, ki sem lépvén lakásából. Pedig néha a hívek is a papra vártak, s midőn látták, hogy nem jön ki, ők sem indultak el a templomba. [...] Más helyeken elmentek ugyan az istentiszteletre, de nem volt köszönet benne.”3

Megállapíthatjuk azonban, hogy a fenn említett közlések nagyon általánosítanak. Igaz, hogy Magyarország egyes helyein valóban kiüresedtek a templomok, de ez nem volt általános. Igaz az is, hogy az egyes helyeken megtörtént események jól szemléltetik az egyháztól, lelkipásztortól való eltávolodást, de nem általánosíthatunk. Pontosan azért, mert vannak források, amelyek éppen ennek az ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot. Dienes Dénes a miskolci református egyház történetével foglalkozva a korabeli források alapján íija, miszerint az egyházlátogatási jegyzőkönyvek évről évre azt jegyezték meg, hogy a „köz-vasárnap és ünnep napokon az istentisztelet evangéliumunk szellemében rendesen megtartatik, a hívek

1 Ld. bővebben: Bíró Sándor - Bucsay Mihály - Tóth Endre - Varga Zoltán: A Magyar Református Egyház története, Sárospatak, 1995. (Az Egyháztörténeti Tanszék kiadványai) (továbbiakban: Bíró et al., 1995.) 351-359. p.

2 Bíró et al., 1995. 352. p.

3 Bíró et al., 1995. 352-353- P-