Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
Ürmösi Sándor életpályája I. 59 Sándor amellett, hogy gyakorolta magát a prédikálásban, megtehette, hogy hetekre-hónapokra elmenjen gyűjtő- vagy felfedezőútra. 3. Az elbujdosott magyarok Oláhországban szerzője92 Az egyik ilyen gyűjtő- és felfedezőútját, amiről utóbb ismertté lett, 1841. május 22. és július 15., illetve 1843. június 30. és július 24. között tette. Ez idő alatt beutazta Munténiát, ahol azokat a román városokat, falvakat próbálta bejárni, amelyekben Erdélyből kivándorolt magyarok éltek. Bár maga az utazás szokása éppen ezekben az években vált divatossá, az útra kelő ifjak nagyon különböző célokért indulhattak el. Legtöbbször a tágabban vett szülőföld megismerésére, illetve a külföldi országok felfedezésére azért szánták rá magukat az utazók, hogy hazájuk haladása érdekében rámutassanak társadalmuk feudális elmaradottságára, visszásságaira és a polgári átalakulás szükségességére. Ürmösi Sándor esetében az alapvető hatások ebben az esetben is, úgy vélem, az unitárius kollégium falain belül, vagy azzal összefüggésben keresendők. Erdélyben - bár a híres utazók, mint gróf Széchényi Ferenc, Szemere Bertalan, Táncsics Mihály vagy Wesselényi Miklós munkái is hatottak - az utazás divattá válására és kiszélesedésére a legnagyobb hatása Bölöni Farkas Sándor 1834-ben megjelent Utazás Eszak-Amerikában című könyve volt.93 Ehhez járultak hozzá az erdélyi és magyarországi hírlapokban az 1830-as évek elejétől egyre nagyobb számmal megjelenő útleírások, amelyek közül a legjelentősebb hatása a Kolozsváron megjelenő Erdélyi Híradó melléklapjának, a Nemzeti Társalkodónak volt. Bölöni Farkas Sándor nagyon közeli kapcsolatban volt a kolozsvári Unitárius Kollégiummal. Az 1833-ban létrejött kolozsvári Kaszinó mintájára alakult meg 1834-ben az unitárius kollégiumbeli olvasótársaság. Ennek kéziratos lapjaiban szintén több útleírás - köztük talán a legismertebb a Kriza közvetlen baráti társaságába tartozó Gálfi Mihályé - kapott helyet. Szentiváni Mihály — Kriza János egyik legközelebbi barátja — már a kolozsvári Unitárius Kollégium kinevezett tanáraként, a külföldi egyetemre szóló útlevélre várva94 járta be 1837-ben Erdély nagy részét. A Nemzeti 92 Az itt leírt utazásának állomásait, a később tárgyalt gyűjtéseinek helyszíneit és életének különböző állomáshelyeit egy összefoglaló térképen is nyomon követhetjük, ld. Ürmösi-adattár. A térképet az instrukcióim alapján Nagy Béla, térképész (tudományos munkatárs, MTA BTK TTI) készítette. Az elkészítést anyagilag az ELTE BTK HŐK támogatta, amit ezúton is köszönök. «3 Egyed Ákos írja azt, hogy bár az irodalomtörténet adós a könyv hatástörténetének feltárásával, az biztos, hogy Erdélyben különösen erősen hatott a magyar és a román értelmiségiekre egyaránt ez az iskolateremtőnek tekinthető mű. Ő a balázsfalvi szeminárium példáját hozza fel, ahol a diákok jól ismerték a kötetet (ahogy azt George Bari(iu egyik könyvében leírja). Vö.: Egyed, 1973. 6-8. p. 94 Az útlevelet nem kapta meg az 1834-es országgyűlés alatti forradalmi tettei (amikor Wesselényi Miklós Naplójának betiltása után kézzel írt országgyűlési tudósításokat készített és terjesztett), illetve ismert, haladó gondolatai miatt. Ezért végül 1839-ben lemondott a tanári állásról (melyet csak külföldi egyetemjárás után foglalhatott volna el), s hivatalt vállalt. A Remény első kötetének sikere után megpróbált az irodalomnak élni, a következő Kemény-köteteket ő szerkesztette, kapcsolatban állt több olvasóegylettel, levelezett Toldy Ferenccel, 1840-ben a Vasárnapi Újságnál,
