Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
60 Egyháztörténeti Szemle XYIII/2 (2017) Társalkodó ban szellemesen a következőképpen fogalmazta meg ennek mindennapiságát: „Utazni, s még inkább utazásokat Írni korunk literatúrai divatjai közé tartozik. Én is a divatnak kitelhetőleg hü fia, megsétálám magamat Erdély egyik végétől a másikig, s hogy a divat második ágának is eleget tegyek, ezennel közlöm csekély jegyzetim egy részét1» az olvasóközönséggel.”* 95 96 A Szentiváni Mihálynál csupán két évvel fiatalabb Ürmösi Sándor 1841-ben indult útnak. Arra, hogy Szentiváni utazásait, Gálfi Mihálynak a Serdületben 1835-ben megjelent útleírásait ismerte, vagy a Nemzeti Társalkodót olvasta volna, nincsen közvetlen bizonyítékunk,9? csupán feléte- lezzük, hogy az Unitárius Kollégium Olvasótársaságának tagjaként nem kerülhette el ezek megismerését. írásából egyedül Bölöni Farkas Sándor hatása, az ő műveinek az ismerete98 99 olvasható ki bizonyosan. „Igen, mert ellehet hinni, hogy egy Farkas Sándornak könnyebb, s bátorságosb béútazni egy Északámérikát, Angol, Frank és Német honokat, mint nékem egy ifjúnak vagy más akárkinek, hozzám hasonsorsúnak egy ollyatén országba útazni, [...] mellynek polgárai a magasb szellemtől mitsem lelkesitetve, pártolatlanul néznek el minden világvétkeket, ha nem egyénjükre vagy körükre tartoznak; egy ollyan nemzedék keblébe menni, melly annyi sok miveit nemzetek példájára is, nem tuda, nem akara, vagy tán nem is teheté levetkezni vadkedélyéből, mely jelen világunkban testha- sonlást szokott szülni, ez pedig pusztulást: - ezek s hasontudatok ijesztik vissza minden Oláhországba útazandót, mellyek engem is csaknem a visz- szatérésre kénszeritének.”" Ebből a leírásból is látható, hogy Ürmösi Sándor célja nem annyira a román városok megismerése volt, hanem - ahogy megfogalmazza - az oda költözött magyaroknak „megmondani, besúgni tülökbe, hogy visszatérve 1841-ben az Erdélyi Híradónál lett segédszerkesztő. 1842-ben 29 évesen hunyt el az erdélyi irodalom egyik legígéretesebb, legérdekesebb és legszimpatikusabb alakja. Vő.: Antal, 1958. 95 Ekkor útinaplójának csupán kis részlete jelent meg, a teljes napló (amelyet nem készíthetett már elő kiadásra) kéziratban maradt 1986-os kiadásáig. 96 Vándor [Szentiváni Mihály]: Közlemények Erdélyről. I. In: Nemzeti Társalkodó, 1839. II. 18. sz. 141-145. p., 141. p. 97 Lakó Elemér tárta fel a kölcsönzési jegyzékek segítségével a kolozsvári Unitárius Kollégium Olvasótársaságának olvasóit és politikai olvasmányaikat. Természetesen csak azt tudta vizsgálni, aminek írásos nyoma maradt, így a helyben olvasást (1837- től volt külön olvasószobája a társaságnak) és a baráti alapon való kölcsönzést nem. Ürmösi Sándor esetében csak a Hasznos Mulatságok egyszeri és a Közhasznú Es- meretek Tárónak háromszori kölcsönzése volt kimutatható. Vö.: Lakó, 1994- 70. p. Ez a korszakban nem meglepő. Kőváry László írta Bölöni Farkas Sándor könyvének megjelenése kapcsán, hogy mint „villám és mennydörgés, velőt, csontot rázott, férfi és nő, agg és ifjú, minden, ki olvasni tudott, e könyv olvasásáért égett. Emlékszem, még gyermekek akkor, mint egy szent könyvet, összeülve a legnagyobb áhítattal olvasók”. Idézi (pontos hivatkozás nélkül): Benkő, 1966.40. p. 99 ÜRMÖSY Sándor: Az elbujdosott magyarok Oláhországban. Kolozsvárit, 1844. (továbbiakban: ÜRMÖSY, 1844.) 4. p.
