Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században
40 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) A 2. sz. táblázat mutatja, hogy a kecskeméti presbitérium komolyan gyakorolta az egyházfegyelmet a 18. század második felében. A legtöbb esetben továbbra is eklézsiakövetés volt a kiszabott büntetés, ám ez az esetek kevesebb, mint felét jelentette. Az intések nagy számából azonban kitűnik, hogy ebben nem az ítélkezés vagy megszégyenítés volt a cél, hanem hogy a „bűnös megtérjen és éljen”. Újdonságként a harmadik leggyakoribb a békéltetés, azaz a kibékülésre intés volt. Ezt két gyakori esetben alkalmazták: egyfelől elmérgesedett házassági konfliktusok esetén, másfelől vitás családfők kibékítésére (esetenként intéssel egybekötve is). További újdonság a presbitérium felmentő ítélete, mely két esetben született, az úriszék kedvező döntését követően. 2. táblázat: Egyházfegyelmi ügyek a református egyházközségben, 1757—178456 57 egyházi büntetés esetek száma exkommunikáció 4 eklézsiakövetés 23 szóbeli intés 14 felmentés (excomm. alól) 2 házastársak békéltetése 5 vitában álló férfiak békéltetése 4 ÖSSZESEN 52 Az egyházfegyelem legsúlyosabb büntetése az exkommunikáció, a közösségből való teljes kizárás volt.?7 Ezt az eklézsiakövetést (akár több ízben is) megtagadó egyháztagokkal szemben alkalmazták. Egy 1768-ban történt esetben az exkommunikált férfi több ízben is káromolta a lelkipásztorokat és a presbitereket, mivel azok nem keresztelték meg házasságon kívül született unokáját. A presbitérium több ízben is felszólította, hogy az egyháztanács ülésén kérjen bocsánatot, ő ezt megtagadta, legtöbbször meg sem jelent a presbitérium előtt, ha mégis, akkor az intésekre káromlásokkal válaszolt. Ezért a presbitérium „Krisztustól és az Apostoloktól rendeltetett fenyítékkel élvén” azt az ítéletet hozta, hogy ez a férfi „a jövő Úrnak napjáig a Sz[ent] Sacramentumoktól eltiltatik, ha pedig addig sem akarna jobb észre jönni és az Istennel és T. Prédikátor és Ekklézsiai Elöljáró uraimmal békességre lépni, tehát akkor közönséges helyen az Isteni tiszteletnek min?6 Forrás: KREL. II/l. Protocollum. 57 A XXIV. komjáti kánon szerint: Akik „Isten Igéjének hallgatásáról és a szentségekkel való élésről lemondanak, és az egyházak lelkipásztorai iránt örökös ellenségeskedést táplálnak” kétszeri megintés után „nyilvánosan megdorgáltassanak", ha ezután sem tartanak bűnbánatot „nemcsak életükben de halálukban is mind tőlük, mind az ő nyomdokaikat követő hozzátartozóiktól végképp megvonassék az egyházi szolgálat, és még a közönséges temetőhelyből is kizárattassanak, hogy Krisztus utasítása szerint a halottak temessék el az ő halottaikat.” Közli: THURY, 1998. I. 465. p. Szintén említi a gyülekezet közösségéből való kizárást, azonban ezt az esperes, ill. az egyházmegyei gyűlés jogának tartotta fenn, ld.: Geleji Kánonok, 1875. XLIV. sz. Kecskeméten nincs utalás árra, hogy a presbitérium kikérte volna akár az esperes, akár a „tractuale consistorium” hozzájárulását.
