Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században
Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben 39 tekben a gyakorlatba is átültették/»1 Ebben az időben a curator mindig „nemzetes” volt, azaz a mezőváros elöljáróságának tekintélyes tagja, időnként nemes ember. Az egyházfi és a harangozó csak „uram,” azaz polgár. Mindhármat évente választotta a presbitérium, azonban a tisztviselő ismételhetett is. Minden választás „egyező vox”-szal, azaz egyhangúlag történt. A presbitériumnak valószínűleg nemesek és mezővárosi polgárok egyaránt tagjai voltak, erről azonban csak 1771-ből van az első forrásunk, amikor a „Szent Ekklésia mindkét renden lévő elöljáróinak megegyezéséből” hívták meg az új prédikátort/2 A presbitérium önkiegészítéssel pótolta a tagságát: a presbiterek megegyeztek a jelöltek személyét illetően, majd második körben ugyanők szavaztak, hogy ki kerüljön be a presbitériumba.53 Ez abban a korszakban általános gyakorlatnak mondható. Általánosságban elmondható, hogy az egyházfegyelmi intézkedést mindig a világi bíróság (Kecskeméten általában az úriszék) ítéletét követően szabták ki.54 Az egyháztanács nem folytatott bizonyítási eljárást, a „tényállást” teljes mértékben a világi bíróságtól vette át. A büntetést is a világi büntetés kiszabása és végrehajtása után szabta ki. Ez alól csak a részegeskedés és a templomkerülés volt kivétel, mely nem járt világi büntetéssel. Az 1. sz. táblázatban1« láthatók a világi hatóság által kiszabott pellengér büntetések Kecskeméten a 17-18. század során. A pellengérhez láncolást általában vasárnap hajtották végre, kifejezetten úgy, hogy a templomból kijövő nép jól lássa az illetőt. A nyolc fennmaradt esetből ezt a nyilvános megszégyenítéssel járó büntetést 3 lopás, 2 káromkodás, átkozó- dás, 1 kifejezetten Istenkáromlás és 1 puskával fenyegetőzés miatt szabták ki. ítélethozatal ideje elkövetett bűn büntetés megjegyzés 1642. átkok, szidalmak két vasárnap a pellengéren, a harmadik vasárnap a szégyenkövön 1682. szitkozódás, káromkodás a város kapujában „erősen verettessék meg” 1699. puskával és égetéssel fenyegetőzés verjék meg erősen, utána tartsák vasban szolgáló 1726. istenkáromlás száz korbácsütés 1773kurta kocsma tartás 24 korbácsütés figyelmeztetést követő pénzbüntetés után 1777. lopás botozás két fő 1779vásári lopás 30 és 24 korbácsütés anya és lánya 1780. lopás és „különben is már rossz élete miatt” 25 korbácsütés és a városból kitiltás szolgáló 5‘ KREL. II/i. Protocollum 20. s2 KREL. II/i. Protocollum 24. 53 KREL. II/i. Protocolluma 24. 54 Kiskunhalason hasonlóképpen a magisztrátus büntetését követte az egyházfegyelmi ítélet. RÜZSA-NAGY, 2016. 56. p. 55 Az adatok forrása: Szakál, 2014. 428-429. p.
