Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században
38 Egyháztörténeti Szemle XYIII/2 (2017) II. „Az Házas paráznának a Házassági életében való házas társa, melly ártatlan félnek mondatik, ha mellé akarja venni elébbeni házasságára, paráznává lőtt házas társát akár férfi akár aszszony. [...] Az ollyan felől azt rendeli a Sz. Presbitérium, hogy az ollyan kedvező fél (indulgens pars) mikor az ő bűnös társa a poenitentia tartó helyen utolszór fen áll s elbo- csáttatik állyon mellette a kedvező társa is, az egész Isteni tisztelet idején és minek utánna bűnös társa absolváltatik, ugyan azon helyen, azon nyomban az egész gyülekezet jelenlétében az Egyházi Szolga még fen álván a Predikállo Székben, mind a két személlyt az törvényes házassági élet esküvésének formája szerént (és ha mi azon kívül kívántatnék mint: szemére nem hányod többé abban nem léledzel etc. etc.) esküttesse öszve, s úgy mennyének öszve az Házassági életben együtt lakásra, mert előbbi házasságoknak frigye s esküvése a paráznaság által botránkoztató képpen felbomlott, egybe kelések is az ilyeknek közönséges botránkoztató tisztességtelen és bűnös, Isten törvénye ellen van, azért szükség azt példásan amint lehet orvosolni, másoknak félelmekre, s tanúságokra. Melly törvény sok jó Lelkek fájdalmára nem kezdett practizáltatni.”*? Mindezek mellett egy-egy fegyelmi eset volt emberölésért (két hét szégyenkő) és a szülő káromlásáért és bántalmazásáért. Minden egyes esetben a világi büntetés után következett az egyházfegyelmi tárgyalás a presbitériumban. A megfegyelmezettek társadalmi státusát nem említi a feljegyzés, csupán a címmel járó megnevezés (nemes és nemzetes) hiányából következtethetünk arra, hogy sem nemes, sem városi tisztviselő nem volt közöttük. Bár nem jegyeztek fel konkrét esetet, az 1717. januári gyűlés jegyzőkönyve egy érdekes jelenségre is rávilágít: az esti istentisztelet után, különösen télen, mikor már korán sötétedik, a karzaton ülő ifjak gyakran siettek, hogy a leányokkal együtt hagyják el a templomot, hogy így „szemtelen enyelgések és egyéb botránkozások” lehetőségére találjanak alkalmat. Ezért a presbitérium utasította a harangozót, hogy a karzat ajtaját tartsa zárva, amíg a fehérnép el nem hagyja a templomot.*8 Eszerint az egyházközség kiemelt feladatnak tekintette a nemek közötti kapcsolat tisztaságának megőrzését. A 18. század második felében írt jegyzőkönyv részletesen beszámol a presbitérium újjáalakulásáról. A protocollum a presbiteri szabályzat leírását követően az ülések részletes jegyzőkönyvét tartalmazza. Eszerint az újjáalakult presbitérium első ülésén 1755. február 24-én a hétközi istentiszteletek rendjét, a keresztelés rendjét és a harangozást szabályozták.*9 Valószínűleg sok rendezetlen ügy volt a gyülekezetben, ezért szükségesnek látták, hogy másnap is tartsanak konzisztóriumi gyűlést. Ezen a konfirmandus gyermekek vizsgáját szabályozták, valamint általános egyházfegyelmi rendelkezéseket hoztak.80 A következő nap ismét presbiteri gyűlést tartottak, ahol az előző napi egyházfegyelmi rendelkezéseket konkrét ese- 4 *7 KREL. I/i. sz. Anyakönyve 68-69. P48 KREL. I/i. sz. Anyakönyve 70. p. « KREL. It/l. Protocollum 19. 5° KREL. II/1. Protocollum 19-20.
