Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ruzsa-Nagy Zoltán: Az egyházfegyelem gyakorlata a Kecskeméti Református Egyházközségben a 18. században
34 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) erkölcsi élet tisztasága mellett az egyházi hozzájárulás befizetésének rendezése és kikényszerítése került előtérbe. Szigeti Jenő szerint a megszűnés oka részben a felvilágosodás, részben a társadalmi folyamatok (nemesség befolyásának növekedése a gyülekezetekben, illetve II. József császár rendeleté következtében).20 A 18. században a legtöbb helyen a világi hatóság vagy az évenkénti esperesi vizitáció gyakorolta az egyházfegyelmet. Az esperesi vizitáció által gyakorolt egyházfegyelmi feljegyzéseket dolgozták fel legalaposabban az erdélyi küküllői református egyházmegyében.21 Itt a 18. század második évtizedében a fegyelmi esetek 30%-a volt paráznaság (szexuális normasértés), ennél valamivel több a becsületsértés, fizikai agresszió (34,1%), az esetek nagyjából tizede volt egyházzal való ellenkezés, eklézsiakövetés megtagadása, illetve templomkerülés, lopás 7,5 % és mindössze két ízben fegyelmeztek ünneprontás, illetve fonó tartása miatt.22 * * * A néprajzi kutatásoknak köszönhetően vannak feldolgozott esetek a presbitérium által a 19. században gyakorolt egyházfegyelemről.2s Azonban ezeket csak óvatosan szabad összevetni a 18. századi, különösen a II. József kora előtti forrásokkal, mivel mind a gondolkodás, mind a vallásosság, mind a reformkori társadalom jelentős változáson ment át időközben. A Zemplén megyei Cigándon néprajzi szemszögből vizsgálták az egyházfegyelmezést a gyülekezetben, illetve a különbséget aközött, hogy hogyan gyakorolta az egyházi fenyítéket a falu bírája és esküdtjei, és később egy tisztán egyházi testület, a presbitérium. Ott, noha az első jegyzőkönyvi bejegyzés csak 1807-ből való, a presbitérium 1771-ben alakult meg, éppen azért, hogy „az Ecclésiába tsak az Evangéliummal megegyező és abból parancsoltatott büntetésekkel éljenek”.2« A korábbi állapotokról, amikor a világi hatóság volt egyben az egyházi is, a lelkész feljegyzése megjegyezte, hogy a vitás felek összebékítése gyakran részegeskedésbe és még nagyobb ellenségeskedésbe torkollott.2s A 19. században már a prédikátor erős, ill. gyengekezűségén múlott, hogy a presbitérium mennyire erősen gyakorolta az egyházfegyelmet.26 Az erdélyi Szilágy megyei Krasznán az egyházfegyelmi hiányosságok késztették a patrónusokat és a lelkészt a presbitérium megszervezésére a 18. század közepén.2? A krasznai presbitérium az egyházfegyelmet komolyan gyakorolta is. A legsúlyosabb vétségekért (házasságtörés, káromlás) testi fenyítést, pálcázást szabott ki, enyhébb vétségekért megintett, adott esetben még presbitert is az ott „curatoratus”-nak nevezett presbitérium.28 20 Szigeti Jenő: A református egyházfegyelem gyakorlásának válsága a XVIII. és XIX. század fordulóján. In: Bűn, bűnhődés, büntetés. Szerk.: Horváth Emőke. Bp., 2011. 70-80. p. 21 Kiss, 2011. 22 Kiss, 2011. 212. p., 8. táblázat. 23 Jávor, 1971.; Kosa, 1990.; Balázs-Kovács, 1980. 2-* Idézi: Jávor, 1971.75. p. 2s jávor, 1971.75. p. 26 Jávor, 1971.83. p. 22 Sípos Gábor: A krasznai presbitérium első félszáz éve. In: Reformata Transylvanica. Szerk.: Sípos Gábor. Kolozsvár, 2012. (továbbiakban: Sipos, 2012.) 259-261. p. Sípos, 2012.264-265., 274-277. p. 28
