Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története

24

Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017)

kevesellték a debreceni papok intézményesen),60 a kisebb városokban kevesebb jövedelemmel kellett beérni: Berettyóújfalu 75, Derecske 50 forintot tudott kigazdálkodni, a falvakról nem is beszélve.61 Adatokkal bizonyítható, hogy ebben az időszakban a menekültek s letelepülni vágyók tömegei miatt óriási méretűre duzzadt a város.62 * * *

Az 1679-es Ajánlólevélből kiderül, hogy Diószegi is nagy félelemben élhetett, úgy menekült be Debrecenbe, s nem szándékozott visszamenni Újfaluba. Ha Diószegit a váradi hátterű kereskedő-család (Biczó) segítette ki azzal, hogy nevelői állásba fogadta, akkor ezek szerint már nem tudta tovább támogatni Konta György, de még nem kaphatott városi ösztöndíjat sem. Az iskoláztatás azonban nem volt ingyenes: az akkori diák vagy saját keretből élt (nemes), vagy valakinek a finanszírozásában (városi vagy pat- rónusi ösztöndíjas), vagy a felsős diákok cselédje lehetett. A lent közölt Ajánlólevél lábjegyzeteinek adataiból látható, hogy max. 1659 és 63 közt foglalkozhatott az akkor még kisgyermek Dobozi Istvánnal (2-6 év) s Jánossal (0-4 év), azaz mint nemesi iijak nevelője, „szárazdajkája” kaphatott támogatást a váradi-debreceni hátterű kereskedőcsaládtól az iskola végzéséhez. A kántori szolgálatért (1661—63) már városi fizetés járt, tehát ebből tudott valamit félretenni Diószegi az ezzel eltöltött 1,5 év alatt. A később (1663) Komáromi Csipkés révén számára kijárt városi ösztöndíj lehetővé tette, hogy az ekkora már „véndiák” elindulhasson külföldre hosszabb időre tanulni.

Itt van egy zavaró adat, amelyre eddig nem találtam megoldást. A Bursa sacra (a debreceni Collegiumnak az „in Academias exoticas promoventibus” ügyeit segélyező ösztöndíj alapja) aláírója 1666. január 21-én a két debreceni rector, Martonfalvi György és Diószegi István.6! Ez az instrukció minden egyházi és világi potentáthoz szólt, hogy támogassák a peregriná- cióba menőket, mivel több a tehetséges diák s kevesebb a ráfordítható pénz. Az iskola két, teológiai doktori fokozattal (SSTD) rendelkező rectora írta alá a dokumentumot, tehát Diószegi már januárban viselte a fokozatot és megvolt a beosztása? Mindennek ellenére 1666. február 2-án doktorált,éspedig Hollandiában, majd téziseit ez évben ott megjelentette: azaz 1 szűk hónap alatt kellett volna kijutnia külhonba. A városi alkalmazásáról pedig csak ez év nyarán van adatunk: az 1666. július 10-i városi tanácsi határozattal alkalmazták debreceni tanárként Martonfalvi György mellett.^

Több megoldás lehetséges addig, amíg az egyiket erősítő adat elő nem kerül. A Bursa sacra idézett, adott irata másolat, és rosszul másolták be (júh. helyett jan. lett a dátum) vagy antedatálták, hogy korábbról legyen érvényben. Vagy Diószegi hazajött 1665-ben, amikor Debreceni Szűcs János Martonfalvi mellől böszörményi papságra távozott, s eszerint besegí60 TTREL. I. 31. a) 1661. április 6.

61 TTREL. I. 31. a) 1664. március 26.

62 Ld.: SZENDREY ISTVÁN: Debrecen, a mezőváros. In: Debrecen története 1693-ig. Szerk.: Szendrey István. I. köt. Debrecen, 1984. (Debrecen története, 1.) 233-248. p.

62 Ld. a Bursa sacra kéziratát: Tiszántúli Református Egyházkerület Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, Kt. R490. 24-25. p.: 1666. január 21.

** Eredics, 2008. 74. p.

65 MNL. HBMLt. IV. A. 1011/a. 16. köt. (1665-1666) 1666. július 10.