Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - RECENZIÓK - Fábián Borbála: Miklós Péter: Az emlékezés világai. Művelődéstörténeti tanulmányok [ismertetés]
Recenziók 127 tett meg, többek között a Kereszténység, demokrácia, európai szellemiség; írások Bálint Sándorról és A szegedi nagytájtól az egységesülő Európáig címűeket. Miklós Péter munkái közül a Hit és hagyomány. Fejezetek a katolikus egyházi év hagyományvilágából és a II. Rákóczi Ferenc alakja a délvidéki néphagyományban című köteteket szintén ez a civil szervezet jelentette meg. Az említett néprajzi, politikai és egyháztörténeti tanulmányok mellett a kötet utolsó tanulmánya Miklós Péter saját alma materéről, a szegedi piarista gimnáziumról szól. A piarista oktatás szegedi újraindulásáról (1991- 1999) című tanulmány, bár két évszázaddal későbbi problémákról szól, mint a könyv első írása, mégis - igaz, a (közel)múlt egy másik világában - szintén a katolikus intézményrendszer újrakezdésének nehézségeiről tudósít: ezúttal egy iskola történetén keresztül. Ebben az esetben a korabeli sajtóanyagok mellett már az elő tanúkat is meg lehetett szólaltatni. Az iskola és templom építésével kapcsolatban idézi Jeleníts István egykori piarista tartományfőnököt, aki a következőképpen fogalmazott: „Az épületet nagyon fontosnak tartottam, azt gondoltam róla, hogy tükröznie kell a rend folytonosságát éppúgy, mint a Szegedhez való hűségünket.” Az emlékezés világai című kötet nem pusztán keresztmetszetét adja Miklós Péter munkásságának, hanem történészi ars poeticája, a forrásokhoz való hűsége is kiolvasható belőle, s a szülőföld szeretete mellett Szeged és Magyarország történetének jobb, értőbb megismerésének és megismertetésének vágya. (ism.: Fábián Borbála)
