Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: A gályarabok emlékérméi
--------------------------------------Oka A gályarabok emlékérméi A magyar gályarabok történetét sokan sokszor megírták már, de ritkán látunk rá arra, hogy hogyan élték meg a szenvedők azokat a nehéz időket. Jobbára csak a passiójuk elbeszélését ismerjük, de annak tárgyairól, kellékeiről nem tudunk. Itt most egy „gályarabereklyét” szeretnék bemutatni. Tóth Ferenc (1768-1844), a pápai református teológiai tanár és püspök írja az egyháztörténetében, mégpedig Csúzi Cseh Jakab dunántúli püspök életrajzában a következőt: „Mindenik Gallyarab Papnak adatott egy ezüst Emlékeztető Pénz.”1 A pénz létezését valószínűsíti az érme leírása külsőleg (rajta Ruyter gályái) és szövegesen is (holland körirattal), kép nincs közölve emellett. A kontextus azonban elbizonytalanító: éppen Csúzi Cseh Jakab nem volt gályarab, ugyanis köztudott, hogy hamarabb szabadult trieszti börtönéből: kiváltotta magát pénzen, és Bécsbe indult, hogy pénzt szerezzen társainak a kiváltására. Ez a történet ugyan Kocsi Csergő Bálintnál nem olvasható (ami viszont mindenki által hozzáférhető volt, mivel a Debreceni Ember Pál által szerkesztett egyháztörténet függelékében jelent meg 1728-ban), de Otrokocsi Furor bestiae-jében viszont igen, éspedig névvel, adattal említve.2 Ennek kézirata kevésbé volt ismert - akár ez is lehet ennek a téves említésnek a hátterében. Vagy pedig egy ennél körmönfontabb megoldás jöhet szóba: a 19. századi egyháztörténész vigyázott, hogy a hitbeli békék korában semmi sértőt ne mondjon és túlzott részrehajlással se éljen saját felekezete irányában. A mártír-témát nagyon ügyesen kerülte az egyháztörténete mindkét kötetében, s csak határhelyzetekben jelenítette meg. Ebben az esetben ez a szemlélet akként érvényesült, hogy Tóth Ferenc beszámolt a gályarabságról, mégpedig annak a dunántúli püspöknek az életrajzában, aki ennek kapcsán szenvedett hosszú fogságot, de soha nem hangsúlyozta senki vele kapcsolatban itthon, hogy mártír lenne, és ezt nem tette az egyháztörténész sem. Valós leírást adott a pénzérméről, de egy lábjegyzet sem rögzítette ennek a tulajdonosát, származási helyét. Finom megoldás. És az évszámot pedig elrontotta (megesik ez egyébként a római számoknál), így lehet az, hogy száz év híján éppen a megszabadulás évében kapták volna meg az érmét a gályarabok (1676-ra van dekódolva, csak hibásan 1576-tal szerepel az egyébként 1666-os évszám). Úgy látszik, hogy ráértette az egyháztörténész a helyzetre: mintha a pénz éppen a gályaraboknak készült volna. Pedig a körirat holland szövege egyértelmű: a második holland-brit háború nevezetes győzelmét írja le (az 1666. jún. 1-4. közti, ún. négynapos csatát), ami Ruyter leghíresebb tengeri’ütközete volt. Tóth Ferencnek az OSZK-ban található hagyatéka rengeteg levelet tartalmaz, melyek az egyháztörténészhez íródtak, és azt jelzik, hogy pontos kérdésekkel fordult levelezőpartnereihez, adatok, források kutatása ügyé1 Tóth Ferenc: A’ helvétziai vallástételt követő Túl a’ dunai superintendentziában élt református Püspökök élete, e’jelen való időkig lehozva. Győr, 1808.127-129. p. 2 Ld. OtrokÓCSI Fóris Ferenc: Fenevad dühöngése. Ford., sajtó a. rend.: Herpay Gábor, bev.: Csikesz Sándor. Bp., 1933. (Antiqua Bibliotheca Ecclesia Reformatae Hungáriáé, III/i.) 57. p.
