Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme
A pálos rend és az állambiztonság küzdelme 87 gazdát viszont a fosztogatók lőttek agyon. Egy Csányi nevezetű gazda 1944-ben halt meg a tanyáján, míg Farkasnak a felesége és édesanyja végignézték, ahogy a gazdát agyonlőtték, mint egy kutyát.”1? A háború szomorú velejárójának kell tekinteni ezeket az atrocitásokat. Az ÁVH azonban a „cinkosság” álláspontjára helyezkedett, amikor felállította a gyónás szentségére vonatkozó hamis vádat, amely szerint a tanyasiak meggyónták bűnüket, s ezáltal feloldozást nyertek. A pálosok viszont bűnpártolókká váltak. Érdekes háborús pillanatfelvételként kell kezelni Páter Bolyós Ákos visszaemlékezésének egyik epizódját: „Ő 1944. október 21-én hagyta el a kolostort, hogy a budai rendházba jusson. Útközben kiépített gépfegyverfészkeket és katonákat látott, akiket hátvédként hagyott hátra a magyar honvédség. Október 23-án Jakabszál- lásnál találkozott a pálosszentkúti »hős védőkkel«, akiknek említése leplezetlen gúnnyal történik. Ezek a »hős védők« lehettek a polgárőrök, aminek bizonyítéka a szarkasztikus megfogalmazás mellett a katonáktól történő egyértelmű elhatárolásuk. Ez az értelmezés azért érdekes, mert feltételezi a »hős védők« részéről, hogy nemcsak rendfenntartás volt a feladatuk, hanem megpróbálták felvenni a harcot az ellenséges harcoló alakulatokkal.”17 18 Ekkor még folyt a háború. 1944. október 12-én dr. Pálos Károly, Kiskunfélegyháza polgármestere határozatban rendelte el, hogy Vita Vedres László kiskunfélegyházi lakos parancsnoksága alatt négy századot állítsanak fel. A polgárőröket nemzeti színű karszalaggal látták el, amelyen felirat és sorszám szerepelt. 1944. október 17-én már közel 300 taggal megkezdte tevékenységét e szervezet. A szervezetet ellátták fegyverekkel is, de soraiban fegyvertelen szolgálattevők is voltak. A rendőrséget nemzetőrökkel erősítették meg. Éjszakánként 60 fegyveres polgárőr 5 fős járőrcsoportokban teljesített szolgálatot. Vezér Ferenc kétséget kizáróan ismerte ezt az állományt, de nem volt hozzá semmi köze. Összegezve tehát kétféle polgárőrségről lehetett beszélni. Az első 1944. október 17-én kezdte meg tevékenységét. Ez a véderő még az oroszok bevonulása előtt jött létre, és tevékenysége főként a nyilas uralomra esett. Ők voltak a Páter Bolyós által említett „hős” védők. A másodjára megalakult polgárőrség már Pálosszentkútra korlátozódott. Ennek lehetett a vezetője Páter Vezér Ferenc. Megalakulására az orosz csapatok bevonulása után került sor. A két különböző időpontban és céllal létrejött szervezet között lehetett kapcsolat. Kiemelhető egy fontos részlet a tanulmányból: „1944-ben, amikor jött az orosz invázió [...] A nemzetőrség parancsnokának Páter Vezér Ferencet választották. Még ebből nem lett volna talán komolyabb probléma, hanem az egyik tanyára betörtek az oroszok és akkor három vagy négy oroszt agyonlőttek a nemzetőrök. Elásták őket becsülettel, szépen, de jött a tavasz, és annak a parasztembernek a birtokán, aki nem tudott semmiről, kezek és lábak bújtak elő a föld alól. Sietett hát az orosz parancsnokságra és jelentette az egészet. Ebből aztán nagy felfordu17 Uo. 35. sz. jegyz. 18 Uo. 51. sz. jegyz.
