Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme
88 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) lás lett, az összes nemzetőrt elvitték. Több ember örökre eltűnt. Jól megverték Ferenc atyát is, de pár hét után kiengedték.”19 Páter Vezér 1945. január 4-i bejegyzése szerint az orosz katonák féktelen erőszakoskodásai, rablásai a helybeliekből nagyon erős ellenszenvet váltottak ki. Páter Homonnay interpretálása szerint nincs bizonyítva a Vezér elleni gyilkossági vád. A lejátszódott dráma színhelyeként Homonnay visszaemlékezése egyértelműen Pálosszentkútra utalt. Véleménye szerint az az orosz katona, akinek megölésével Vezér Ferencet vádolták, lehet, hogy részeg volt és önmagát lőtte le véletlenül. Újabb adalék az orosz katonák viselkedéséhez Szűcs Gergely, a Péteri-tó mellett lakó tanyásgazda által elmesélt eset: „1945 húsvétja napján, a tó környékén számos szovjet katona verődött össze. Elkezdtek lövöldözni. Addig lövöldöztek, amíg egyiküket hasba nem lőtték. Ezt bevitték Szűcs Gergő tanyájára. Ő a sebesültet kocsira helyezte és befuvarozta Kiskunfélegyházára a kórházba. Hozzájuk erről azóta se szólt hatóság.”20 A történetet Szűcs Gergely mesélte el Páter Homonnay- nak, aki visszaemlékezésében lejegyezte. A szovjet katonai hatóságnak, úgy látszik, nem állt érdekében, hogy a magát felszabadítónak feltüntetni akaró Vörös Hadsereg katonáinak fegyelmezetlenségeire fény derüljön. Különösen kellemetlen lehetett a garázdálkodó lakosságot gyilkoló szovjet katonák és a tanyasi gazdák összeütközése. A papi perekben, közte a pálosok elleni perben (gondoljunk a Vezér Ferenc elleni első perre: 1945. június 13.) a pátert a népbíróság felmenti. Egyik alapvető ok, hogy a nyomozás nem szolgált tárgyi bizonyítékkal. Feltételezhető az is, a szovjet hadsereg érdekelt volt abban is, hogy a tanyasi gazdák ellenállása során meghalt szovjet katonák holttesteit más helyre, lehetőleg a harcok során elesettek közé hántolják el. Az a hely ugyanis, ahol a gazdák eltemették őket, arra utalt, hogy a katonák elhagyták csapattestüket és garázdálkodtak, így vesztették életüket. Fel lehet tenni a kérdést, mit keres egy szovjet katona sírja a polgárok által lakott területen. Ez a verzió a szovjet nyomozó-hatóságok fejében is megszülethetett. Ezért feltehetően a holttestek maradványait eltüntették. A későbbiekben ezért nem találtak corpus delictit a magyar nyomozó hatóságok, ezért lett az ÁVH számára fő bizonyító eszköz az erőszakkal kicsikart vallomások tömege. Az 1945-ös esztendő zavaros állapotokat teremtett a keleti országrészben. Nem lehetett tudni, ki az úr, mit hoz a jövő, csupán a győztes hatalom túlereje látszott biztosnak. A bonyolult helyzetben voltak, akik rásejtettek, merre érdemes orientálódni. Ez határozta meg magatartásukat. Csizmadia József, a Magyar Kommunista Párt pálosszentkúti szervezetének titkára vizsgálatot kért Páter Vezér Ferenc ellen. Ez a forrás Kárpáti Zoltán véleménye szerint olyan szempontból is érdekes, hogy a helybeliek semmit sem tudtak P. Vezér kilétéről, keresték őt. A puszták népének politikai tájékozódása csak ösztönszerű lehetett, mert a megszálló szovjet hatóságok is megtettek mindent, hogy befolyásukat növeljék, a lakosságot félrevezessék. „A folyó év tavaszán, mint pártszervezők lettünk kiküldve Pálosszentkútra a Magyar Kommunista Párt részéről” - kezdte egyik vallomását Csizmadia 19 Uo. 64. sz. jegyz. 20 Uo. 89. sz. jegyz.
