Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Tóth Krisztina: Tusor Péter Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615-1616 (Mikropolitikai tanulmány) című könyvének bemutatója.
104 Egyháztörténeti Szemle XVII/3 (2016) ház-, művelődés- és politikatörténeti ismereteket. Az eredmények számbavétele során Bitskey kronológiai rendben haladt - Forgách 1615. október 16-ai halálától az érseki szék szeptember 28-ai királyi, majd november 28- ai pápai betöltéséig, s a következő év március 12-én Pázmány püspökké szenteléséig - a könyv szerkezete által sugalmazott élettörténeti fordulópontok és fontosabb megállapítások mentén. A főbb nóvumok között megemlítette, a szerző hívta fel rá a figyelmet, hogy Pázmány Forgách érseknek nem pusztán a titkára, hanem lelki vezetője, gyóntatója is volt. Befolyása tehát a magyar egyház irányítására meghatározóbb volt, mint korábban sejteni lehetett. S ennek köszönhetően a forgáchi konfrontativ politika helyett a belső katolikus felekezetépítés fokozatosan előtérbe kerülhetett. Szintén új megállapítása, hogy Pázmány érseki kinevezésének egyik legfőbb támogatója a magyar katolikus rendek részéről Hethesi Pethe László királyi tanácsos, a magyar kamara elnöke, Tolna vármegye főispánja volt. Partinger Gáspár kamarai tanácsos pusztán az ő nevében járt el az érseki kinevezés ügyében. A Status Catholicus álláspontja találkozott a császári Titkos Tanács elnökének, Melchior Kleslnek a véleményével. Ugyanakkor még le kellett küzdeni azt a közjogi akadályt, hogy az 1608. évi 8. törvénycikkely rendelkezése szerint a jezsuiták Magyarországon javadalommal nem bírhattak. Ezt hidalta át a megoldás, hogy V. Pál pápa 1615. november 14-ei brévéjében engedélyezte Pázmány átlépését egy másik rendbe, párhuzamosan mentesítve jezsuita elöljárói joghatósága alól. Placido de Mara kapcsolatai vezettek a szomaszka rendhez, melybe átlépési engedélyt kapott. A novíciusjelöltnek a novíciusi fogadalmat hat hónapon belül a nuncius kezébe kellett volna letennie, viszont erre nem került sor, mert de Mara nuncius Padova környéki fürdőkbe utazott kúrál- tatni magát. Tehát Pázmány erre a pár hónapra nem volt jezsuita, így sor kerülhetett turóci préposti, majd érseki kinevezésére. De facto a szomaszka fogadalomtételre kijelölt határidő lejártával, a jezsuita fogadalma maradt érvényben. Ezért teljes joggal adhatta a szerző a Pázmány, á jezsuita érsek címet a könyvének. A turóci préposti kinevezéshez kapcsolódik Tusor másik jelentős megállapítása, hogy a Pannonhalmán őrzött, fehér mozzettát viselő Pázmány portré nem szomaszka öltözékben, hanem a premontrei prépostok jellegzetes viseletében ábrázolja a későbbi főpapot. Felső-Magyarországot ebben az öltözékben végigvizitálva jelezte, hogy nem jezsuita többé, ami jól beleillett politikai pályája előkészítésébe. A szerző alapos szövegkritikai vizsgálódásával feltárta az 1616 elején Pázmányt a detrekői várúrnővel, Bakith Margittal folytatott viszonnyal vádoló levelek szerzőjének személyét, a vádaskodások indítékait, illetve hatását is. Pázmány irodalmi munkássága kapcsán úgy vélte, hogy az érseki kinevezés után az írótollat pásztorbotra cserélte. Azonban Bitskey ehhez hozzátette, hogy bár logikus a megállapítás, hogy az egyházkormányzati feladatok lefoglalták energiái jó részét, de szerinte egyik kezében a tollat, másikban a pásztorbotot tartotta. Tehát erről a kérdésről termékeny eszmecsere alakulhat ki. Bitskey az eredmények részletező számbavétele mellett kiemelte azt is, hogy a monográfus személyében a legkiválóbb kutatói kvalitások egyesültek: alapos nemzetközi szakirodalmi tájékozottság, invenciózus mentalitás, problémaérzékenység, kiváló filológiai, textológiai, latin nyelvi ismeretek, valamint a szentszéki hivatalok és a diplomácia történetének beható isme
