Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Tóth Krisztina: Tusor Péter Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615-1616 (Mikropolitikai tanulmány) című könyvének bemutatója.
Tusor Péter Pázmány, ajezsuita érsek c. könyvének bemutatója 105 rete. A könyv interdiszciplináris karakterét mutatja, hogy nem csak az egyháztörténetet, hanem a diplomácia-, politika-, és jogtörténetet, sőt a művészettörténetet is új eredményekkel gazdagította. A téma további kutatási lehetőségét kínálja a gondos, alapos jegyzetelés, viszont joggal merülhet fel a kérdés, hogy egyáltalán ki lehet-e érdemileg egészíteni ezt az önmagában kerek egészet alkotó munkát. A kötet másik méltatója, Török Csaba Tusor történetírói módszerét, mikropolitikai megközelítését dicsérte, amellyel a történeti kérdéseket úgy dolgozta fel, hogy kilépett a klasszikus sémákból. A nagy politikai történések mögött ugyanis kibontakozik egy mikrotörténelem, amiben a személyes kapcsolatok és határvonalak olykor nagy jelentőségre tesznek szert. Meggyőződése, hogy a mikroszint determinálja a makroszint alatti változásokat, és a történeti események akkor érthetőek, ha azok személyes viszonyaiban vizsgáljuk őket. Míg korábban Pázmány egyéni karaktere kimaradt a kutatásokból, most erre is rálátást kaptunk: a szerző nem pusztán, mint államférfit, írót vagy politikust mutatja be, hanem mint papot, szerzetest, püspököt, akinek teológusi pályája közéleti fordulatot vett. Török - kapcsolódva az előtte szólóhoz - megállapította, hogy a kutatás szerinte még ebbe az irányba lenne bővíthető, például annak vizsgálatával, hogyan élte meg a szerzetes és környezete ezt az átalakulást. Török véleménye szerint külön értéke a források feltárásának, hogy rálátást kapunk arra, hogy már Forgách életében elindul Pázmánynak az az útkeresése, amely a Jézus Társaságtól - későbbiekben csak ideiglenes - „eltávolodást” előkészíti, halálával és az örökösödés kérdésével felgyorsul. Ebből is kitetszik, hogy nem egy közvetlen örökösödési harcban indul meg ez a változás. 1615 decemberére pedig már az összes érdekelt fél - a Status Catholicus képviselője Pethe László, Placido de Mara nuncius, a császári udvar több képviselője, sőt, maga V. Pál pápa is - felveti Pázmány Péter érseki kinevezésének lehetőségét. A könyv szerzője jól rávilágít arra, hogy amikor szinte mindenki mellette van, miért kelt pont a jezsuita rendben ellenérzést ez a terv: a háttérben patrónusa, Kiesi által képviselt politikai irány helytelenítése állhatott. Pázmány érseki kinevezésének késlekedésében, akárcsak Bitskey, Török is kiemelte a szerző által vázolt egyik kulcs- fontosságú momentumot, az 1608. évi 8. törvénycikkely rendelkezését. Számára a legérdekesebb része a könyvnek az volt, ahogyan a szerző a II. Mátyás utódlása körül kialakult politikai csatározásokba belehelyezi Pázmány alakját, aki zseniális diplomáciai érzékével el tudta érni, hogy a magyarországi protestáns rendek is elfogadják Ferdinándot és ő maga se kerüljön szembe Kieslel. A kötetben megelevenednek a kor és a kor szereplői is, akik között Pázmány az érseki székbe emelkedett, ahol nem egyszerűen, mint Kiesi kliense működött, hanem teológiai jártassága mellett saját politikai zsenije is megmutatkozott. A könyvbemutatón a Pázmány Péter teológiai munkásságát kutató Szabó Ferenc S.I. is felszólalt, a Pázmány kutatásokba bekapcsolódásra, azok folytatására - a Theologia Scolastica kézirat kritikai kiadásának előkészítésére - bíztatva a fiatalságot. Végül Tusor Péter reflektált az elmondottakra, kiemelve, hogy 2011-től OTKA, majd 2012-től a Magyar Tudományos Akadémia ’Lendület’ programjának támogatásával kerülhetett sor a Collectanea Vaticana Hungáriáé több kötetének kiadására, az alapul szolgáló vizsgálatok elvégzésére.
