Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - RECENZIÓK - Bélfenyéri Tamás: Kristóf Ilona: Egyházi középréteg a késő középkori Váradon (1440-1526)
Recenziók 123 küket hozták magukkal, akiknek kanonoki vagy préposti beneficiumot jártak ki. A korszak négy prépostja közül mindössze négy lett később prelá- tus. Két időszakban volt tapasztalható nagyobb beáramlás a váradi káptalanba az egyházmegye területén kívülről: a Vitéz János fémjelezte 1440-es, 1460-as években, valamint a Szatmári-Thurzó-Perényi püspökök, valamint a Perényi famíliába való tartozáson keresztül a 16. század elején. A munka harmadik részének (Függelék) jelentős hányadát a vizsgált időszakban adatolt 180 személy (130 székeskáptalan és 50 társaskáptalani kanonok) adattára képezi. (185-265. p.) A prozopográfiai adattár képezte az elemzések alapját. A szerző külön kitért azon személyek életrajzára (265-266. p.), amelyeket a korábbi szerzők állításai ellenére nem tekinthetünk biztosan váradi kanonokoknak (Huendler Vid segédpüspök, Majtényi Tamás adminisztrátor, Szegedi György őrkanonok). Kristóf két személyről (Sánkfalvi Antal székeskáptalani kanonok, Orosz Péter kanonok, prépost) kimutatta, hogy nem viselt váradi stallumot. (266-268. p.) Összegyűjtötte a székesegyház oltárait és oltárigazgatóit (269-274., 276. p.), kápolnáit és kápolnaigazgatóit (275. p.), a karpapokat. (277-278. p.) Táblázatok segítségével is (279-299. p.; illetve a szöveg között) számszerűsítette, összegezte a váradi káptalanra vonatkozó eredményeit (a váradi káptalanok létszáma, váradi helynökök, segéd- és címzetes püspökök, esperesek; dékán- és plébánoskanonokok, a váradi káptalan vonzáskörzete, a kanonokok tanulmányai az egyetemek megoszlásában, képzésük időtartama és szerzett fokozataik, javadalomhalmozók, továbblépés a váradi káptalanból, a váradi kanonokok, püspökök könyvei), és többször összehasonlította a Köblös és Fedeles által vizsgált káptalanokra vonatkozó kimutatásokkal. (Például a kanonokok származásáról, egyetemjárásáról.) Térképeket (a szöveg között) készített többek között a székes- és társaskáptalani kanonokok származáshelyeiről, további stallumairól, egyetemi tanulmányairól. A munkához egy személy- (egyházi és világi személyek, történetírók és történészek egyaránt) (300-308. p.) és helynévmutatót (tájegységek, megyék, települések egyaránt) (309-312. p.) is illesztett, és angol nyelvű összefoglalóval (313-318. p.) zárta. Kristóf Ilona csatlakozott a Köblös József és Fedeles Tamás által szorgalmazott kezdeményezéséhez, miszerint valamennyi magyar káptalanról egy archontológiai és egy prozopográfiai összeállítást kellene készíteni. Munkája alapforrássá válhat a korszak Váradját kutató egyház-, jog-, hely- és művelődéstörténészek számára. Mivel a nagyváradi egyházmegye történeti feldolgozásait is modern alapokra kellene helyezni, ennek megfelelő adatbázist biztosítana a dioecesis anyagának ilyen irányú rendszerezése. (ism.: Bélfenyéri Tamás)
