Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
8 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) argumentum.” Kóródy szerint pedig a „históriai argumentatio”, amellyel az egyházi párt operált, csupán a „múzeumban jelöli ki nekik a helyet”.24 „Egyházi absolutismus” vs. autonómia Az egyházi, pápai, papi vagy főpapi „absolutismus”, „despotismus” vagy „tyrannismus” szófordulat a római egyház szigorú belső hierarchiájára utalt - mégpedig erőteljesen sérelmi jelleggel. A szemléletmód tehát, amely a frázis mögött rejlett, szoros összefüggésben állt a belső egyházreform és az autonómia gondolatával: az igénnyel, hogy az egyház is reformálja meg magát, és adaptálja a század egyes liberális politikai vívmányait. A tévedhetetlenség dogmájával persze az egyház nem a hatalom decentralizációja, hanem pont hogy a centralizációja felé tett újabb lépést, amit a közvélemény úgy értelmezhetett, hogy Róma újfent nemet mondott a modern, polgári állam eszmei alapjaira, és megint az abszolút monarchia mellett tett hitet.2s Toldy István az egyes egyházalkotmányok és államformák analógiáit fejtegetve megállapította, hogy amíg például a presbiteri rendszer a demokráciának, addig a katolikus egyház „papális” alkotmánya az abszolút monarchiának felel meg, amelyben minden hatalom a pápánál összpontosul.26 Az abszolút egyházi hatalom problémájával Toldynál is összeforrt, hogy egyházmegyei szinten pedig a főpapság gyakorol elnyomó hatalmat az alsópapság felett. Ahogy a püspöki túlhatalmat felpanaszoló liberálisradikális alsópapság,2? úgy Toldy is felemlegette az egyházon belüli jelentős vagyoni különbségeket. „Egyenlőtlenség, igazságtalanság a javak felosztásában, melynél az egyház leghasznosabb, s egyedül lényeges része, az al- papság, szükséget szenved, míg a henyélő főpapság kincsekben úszik; - korlátlan despotismus, melyet a püspök alpapságán, az egyház a híveken, s a pápa az egész egyházon gyakorol” - összegezte Toldy véleményét az egyház belső viszonyairól. Természetesen ő sem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a vallásos népet az egyház teljesen elzáija belügyeitől - szemben a számos ponton Toldynál is példát jelentő protestantizmussal. A szerző katolikus autonómia-programja úgy összegezhető, hogy dőljön le a papságot és a népet elválasztó fal, utóbbi tényleges befolyással bírjon az egyház belső ügyeire, az alsópapságot a nép válassza meg, és függetlenedjen a püspöki hatalomtól, a jóval csekélyebb jogkörű püspökök személyéről a nép és az alsópapság együtt döntsön, az egyházi hatalmat pedig vegyes összetételű, járási, vármegyei, egyházmegyei és országos zsinatok rendszere gyakorolja. „Boldog azon nép, melynek társadalmi élete, egyháza s politikai alkotmánya ugyanazon elveken alapulnak” - jegyezte meg a vitairat szerzője.28 Toldy munkájában az autonómia határozottan radikális koncep24 PapramorgÓ [Kóródy Sándor]: Coelibatus és polgári házasság. Bp., 1870. (továbbiakban: KÓRÓDY, 1870/d.) 88., 95. p. 28 A zsinatról és a közvéleményről ld.: TÖRÖK, 1941. 201-245. P26 Toldy, 1868.46-47. p. 22 A liberális-radikális alsópapság 1848-49-es mozgalmához ld.: Zakar PÉTER: Forradalom az egyházban? A radikális papság 1848-49-ben. In: Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon, 1848-1918. Szerk.: Sarnyai Csaba Máté. Bp., 2001.53-62. p. (továbbiakban: Zakar, 2001.) 28 Toldy, 1868.156., 190-199. p.
