Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április
Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április 87 később is. A korábbihoz hasonló, 1993 őszi szektakonferenciájuk szintén nagy visszhangot kapott, bár új elem (a feldühödött szülői tiltakozások, szektaellenes mozgósítás stb. mellett) nem figyelhető meg.3» A konferencián kisebb botrányt okozott, hogy nemkívánatosnak minősítették a kisegy- házakkal foglalkozó vallásszociológus, Horváth Zsuzsa (1950-1994) jelenlétét, mert másként viszonyult a szektakérdéshez, mint Németh Gézáék. Az erről beszámoló szakember meggyőződése volt, hogy szektaügyben széles körű dezinformáció, lejárató kampány folyik.35 36 37 38 39 Arra kérdésre, vannak-e destruktív szekták Magyarországon, így felelt: „Ezt akkor lehetne kijelenteni, ha a bíróság valamelyik közösségről bebizonyította volna, hogy társadalomellenes tevékenységet folytat. Ilyen per azonban nem indult meg eddig, tehát még kísérletet sem tett a bizonyításra senki. Én egyik közösségről sem tudok olyasmit, ami indokolttá tenné a bírósági eljárást.” Szakmai érdekkel próbálta magyarázni a szülői elégedetlenség jelenségét, és meg volt arról győződve, hogy a kisegyház-ellenes politikai akciók (törvényjavaslatok) mögött is a Segítő Barát aktivitását kell keresnie Válaszában a református lelkész megerősítette többször kifejtett tézisét, miszerint a destruktív „kultuszok” veszélyessége pontosan olyan mértékű és jellegű, mint a kábítószer-fogyasztásé.3® Figyelemre méltó, hogy a kétéves intenzív kampány ellenére még mindig csak mintegy 150 panaszos szülői levélről beszélt, továbbá az is, hogy mennyire bizonytalan volt a társadalomra veszedelmes, bomlasztó tevékenység mibenlétének definiálásakor. Egyrészt „destruktív kultusznak” általában azokat nevezte, „amelyeknek elveiből az európai és a magyar törvények megsértése következik”, majd leszögezte, hogy egy nagy világvallás általában soha nem lehet destruktív, viszont az olyan vallási tevékenység igen, amely ugyan nem sért semmilyen törvényt, viszont ellentétes a zsidó-keresztény értékrenddel. Az önmagába bonyolódó körülirásból egyértelmű, hogy a „történelmi” egyházakon kívüli vallási tevékenységet általánosító jelleggel, negatívan ítélte meg.3« 35 Ld. erről pl. Németh Géza nyilatkozatát: Szeli Sára: Kinn a farkas, benn a bárány. Tüntető szekták, tehetetlen szülők. In: Pesti Hírlap, 1993. szeptember 13. 4. p. Stb. 36 Horváth Zsuzsa: Veszélyesek-e a magyar szekták? In: Népszabadság, 1993. szeptember 21.11. p. (Czene Gábor riportja) Korábbi tanulmányában is tételesen elemezte a Segítő Barát által sulykolt szektavádakat: UŐ: A vallási pluralizmusról. In: Magyar Narancs, 1993. május 20. 12. p.; illetve több nyilvános előadásában is próbálta szociológiai kutatási eredményekkel ellensúlyozni az érzelmi alapú, illetve politikai színezetű szektakampányt. Ld.: Hitek és emberek. Horváth Zsuzsa tanulmányai kisegy- házakról, vallásos mozgalmakról. Szerk.: Csákó Mihály. Bp., 1995.339-366. p. 37 Az egyik leggyakoribb szektavádról, a szülőktől való elszakításról részletesebb elemzés: TÖRÖK PÉTER: Az új vallási mozgalmak és a családi kapcsolatok kérdései. In: Credo, 2007. 3-4. sz. 250-267. p. 38 NÉMETH Géza: A szekták élete sem lehet tabu. In: Népszabadság, 1993. október 5.11. p. (Freész Károly riportja) 39 Érdekességként megemlítem, hogy a lelkész botrányos zavarkeltésnek minősítette, hogy konferenciájuk előtt egyesek szórólapokat osztogattak (amikor ő alkalmazta, ezt az eszközt nagyon is elfogadhatónak tartotta), továbbá, hogy a szintén békésen demonstráló krisnások irányában megenyhült, elképzelhetőnek nevezte, hogy párbeszédbe kezdjen velük. Nem sokkal korábban talán róluk volt a legrosszabb véleménynyel. (Ld. erről fentebb, ill. az MTVi 1992. október 3-i híradójának riportját: Nemzeti
