Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április

78

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

A Segítő Barát Munkaközösség az általa mozgósított szülőkkel, közéleti kapcsolatokkal széles körű sajtókampányba kezdett, konferenciákat tartottak, számos újságcikket írtak, parlamenti képviselőkkel vették fel a kapcsolatot, beadványokkal keresték meg a különböző minisztériumokat, szektaellenes szórólapokat osztogattak, plakátoztak, főleg az oktatási intézményekben tevékenykedtek. Első nagyobb szabású tanácskozásukra 1992. október 3-án került sor. A konferencia résztvevői meg voltak arról győződve, hogy a „különböző rögeszmerendszerre épülő csoportok [...] hasonlítanak abban, hogy a hatókörükbe került fiatalokat a családjuktól elszakítják, sok esetben tanulmányaik feladására késztetik, pszichotechnikákkal önálló tudatuktól megfosztják, majd [...] kizsákmányolják őket”. Közelebbről meg nem nevezett nyugati események begyűrűzésétől tartottak, például gyilkosságokat, illegális fegyverraktárak létesítését, adócsalást stb. tulajdonítottak a „szektáknak”.9 Németh Géza nagy sikernek értékelte, hogy a rendezvényről már több újság, tévéhíradó is beszámolt.10 (Igaz, soha nem volt elégedett a mozgalomnak a sajtóban való megjelenésével, az egyes orgánumok szektaellenességének mértékével.) Ezt követően tevékenységük még nagyobb fokozatba kapcsolt. Szervezetté vált a vezető kormánypárti politikusok, miniszterek felkeresése, októberben pedig erdélyi népfőiskolás diákok „bevetésre” küldésével, röplapozással próbáltak zavart kelteni a Krisna-tudatú hívők fesztiválján. Programjukban az oktatási intézményekben, a hadseregben, a sajtóban való mozgósítást, a „szekták” leleplezését és megbélyegzését tűzték ki célul, a bűnüldöző szerveket rákényszeríteni a nyomozásra és a hatósági fellépésre, szektaellenes hatóságot (egyfajta panaszirodát) felállítani stb.11 Egyes oknyomozó riportok arra próbáltak rámutatni, hogy a Segítő Barát nem konkrét törvénysértések ellen harcolt, hanem általában a más vallási közösségek léte ellen, s ebben lényegében a „történelmi” keresztény egyházak, illetve politikai szövetségeseik érdekeit szolgálták.12 13 Ebben egyes nyugati kereszténydemokrata csoportosulások is segítségükre voltak, anyagilag és útmutatásokkal is támogatták Németh Gézát. Utóbbi igyekezett elhárítani a vádat, több cikkében, nyilatkozatában tevékenységét társadalmi szükségszerűséggel indokolta, békés, felvilágosító jellegűnek minősítette.«

9 Népszava, 1992. október 5. 4. p.

10 A tévés híradások közül ld. pl.: MTVl Híradó, 1993. augusztus 28. - Nemzeti Audiovizuális Archívum: www.nava.hu / 1993-as híradók - 2015. november.

11 Ld. erről a 12-13. sz. jegyzetekben idézett cikkeket.

12 Bartus László: A szektaüldöző szekták. In: Beszélő, 1993. január 16.16-18. p. Ezt elemző publicisztika: UŐ: A „destruktív” egyházak. In: Beszélő, 1993. január 30.14-15. p.

13 Ld. pl. az említett oknyomozó riportra reflektáló, a szektaellenes mozgalom program- nyilatkozatának is minősülő írását, melyben nem egyszerűen társadalmi és nemzeti, hanem az egész kontinens kereszténységét védelmező szerepet tulajdonított önmagának: NÉMETH GÉZA: Európai önvédelem. In: Beszélő, 1993. február 6. 33-34. p. (Azt állította, hogy csak Kalifornia államban 2500 hivatalosan bejegyzett, többségében veszélyes kultusz tevékenykedik, amelyek Európába való begyűrűzését meg kell akadályozni minden eszközzel.) Vö. még: Bartus László: Válasz Németh Gézának. In: Beszélő, 1993. február 13. 31. p.