Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április

Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április

79

A Németh Géza által gerjesztett kampány legfontosabb jellemzője az általánosítás volt. Néha megnevezett egy-egy konkrét vallási csoportot, de lényegében arra törekedett, hogy veszedelmes szektamozgalomként, általánosságban bélyegezzen meg minden, a történelmi keresztény egyházakon kívüli vallási közösséget a nagy létszámú, bejegyzett egyházaktól a távolkeleti vallásokon át a valóban zárt, obskúrus vallási csoportocskákigM A megfogalmazott, rendszeresen visszatérő vádak az alábbiakban foglalhatók össze:

1. A „szekták” családellenesek, kiszakítják a fiatalokat a családjukból, szembefordítják őket a szüleikkel.

2. A „szekták” anyagiasak, kicsalják a tagok pénzét, anyagi visszaéléseket (adócsalásokat stb.) követnek el.

3. Agymosást, „deprogramozást” hajtanak végre a látókörükbe került fiatalokkal szemben, társadalom- és nemzetellenes magatartásra nevelnek.

4. Valójában külföldi szervezetek magyarországi ügynökei.

5. Obskúrus mozgalmak, amelyek ugyan szelídnek mutatkoznak, de valójában agresszívak és erőszakosságra hajlamosak.

6. Visszaélnek a vallásszabadsággal.14 15

Ezen kívül a legképtelenebb vádaskodásoknak is hangot adtak. A feszült légkör érzékeltetésére talán egyetlen példa is elég: 1992 őszén a Krisna- tudatú hívők beperelték Németh Gézát a sajtóban megjelent nyilatkozatai miatt, és meg is nyerték azt. A református lelkész a „szokásos” szektavádak mellett tényként állította, hogy a krisnások tevékenységét „fegyverrejtegetés, szexuális kéjgyilkosság is terheli” - de semmi bizonyítékkal nem tudott szolgálni.16

14 Hangsúlyozni szeretném, hogy előadásomban nem vizsgáltam az egyes vallási közösségek tevékenységének tartalmát, kerültem az akár pozitív, akár negatív értékítélet megfogalmazását, sokkal inkább a szektaellenes sztereotípiák jelenségét kívántam bemutatni. Már ekkoriban is számos sajtócikk foglalkozott egyes mozgalmak tevékenységének elemző bemutatásával. Ld. pl. a szcientológia kapcsán: SZTRILICH ÁGNES: Szellemi hulladékok importja. Szemét-lerakodó lettünk. In: Igen, 1993. november 12. 19-20. p. Általában: Gerlóczy Ferenc: Destruktív egyházak. Nem jogerős végítélet. In: HVG, 1993.12. sz. 70-72. p. Stb.

15 Érdemes megemlíteni, hogy a Segítő Barát saját programja szerint csak az új, elsősorban nem keresztény színezetű mozgalmakat tekintette ellenségesnek, és hangsúlyozta, hogy a protestáns kisegyházakkal (metodistákkal, pünkösdiekkel, adventistákkal, baptistákkal stb.) semmi bajuk - a megfogalmazott szektavádjaik, sztereotípiáik ugyanakkor feltűnően hasonlítottak a Horthy-korszakban kibontakozott szektakampány elemeire, amikor e kisegyházak voltak ugyanezen vádaskodások elszenvedői. Vö. Fazekas Csaba: Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban. Bp., 1996. Szigeti Jenő - Rajki Zoltán: A szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig. Bp., 2012.

16 A krisnások megvédték magukat. In: Magyar Hírlap, 1993. február 27. 4. p. A Segítő Barát tevékenységének ismertetését, és különösen a Krisna-tudatú hívőkkel kapcsolatos konfliktusokat részletesen bemutatja: Kamarás István: Krisnások Magyarországon. Bp., 1998. [Magyar Elektronikus Könyvtár. Online: http://mek.0szk.hu/09100/09127 - 2015. november.] Általában az alább ismertetett