Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Fazekas Csaba: Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április
Waco és a szektakérdés Magyarországon, 1993. április 77 vállalkozásává vált szervezet harcot hirdetett az ún. „destruktív szektákkal” szemben. Nem sokkal a munkaközösség megalakulását követően Németh Géza egy lapinterjúban/ a hozzá beérkezett szülői levelek alapján arról beszélt, hogy nem minden kisegyházat tekint ellenségesnek (A későbbiek ismeretében különösen érdekes, hogy a Jehova Tanúi tevékenységét ekkor még pozitívan méltatta, pár hónappal később már nem.). Megfogalmazásai azonban nagyon is alapot adtak az általánosításra: „Ezek a Nyugat- Európába átköltözött és most megerősödött kultuszok most Magyarországra vetették magukat, s megkezdték romboló keresztyénellenes tevékenységüket.” Főleg a krisnásokat ostorozta, de elítélte a Bahá’i mozgalom híveit is, mindkét vallás követőit erőszakos politikai ambíciókkal vádolta. Úgy vélte, 2000-re a Bahá’i hívei világkormányt akarnak létrehozni, addig pedig minden állam kormányzatába be akarnak épülni. A „szekták” által képviselt rombolást az egyén, a család és a nemzet szintjén lépcsőzetesen megvalósuló, szervezett destrukciónak tekintette, hangsúlyozta, hogy a krisná- sok - például azáltal, hogy a közösségben új nevet vesznek fel - magyarságuktól fosztják meg híveiket. A Segítő Barát irányvonalát jól mutatja, hogy a református lelkész „keresztes hadjáratnak” minősítette akcióikat, s még a nem vallásos embereket is többre értékelte a „szektásoknál”. („Jobb egy egészséges ateista, mint egy agyficamodott kultuszos.”) Mozgalmának stratégiáját ekként definiálta: „A küzdelmet megindítottuk. Az apák és az anyák úgy harcolnak, mint az oroszlánok. Van jogászunk, pszichiáterünk, Beke Kata országgyűlési képviselő megígérte, hogy az oktatás, a művelődés területén megpróbálja munkánkat segíteni.” (Vagyis elárulta, hogy kezdettől törekedtek a politikusok megnyerésére.8) Szintén a későbbiek ismeretében fontos, hogy ekkor még határozottan elvetette az egyházalapítási törvény szigorítására vonatkozó törekvéseket, kizárólag a társadalmi mozgósítást, felvilágosítást tekintette feladatának. 1980-as évektől deviáns fiatalok lelkigondozásával, börtönmisszióval foglalkozott, különösen felkarolta az erdélyi magyar menekültek ügyét. 1990-ben létrehozta az Erdélyi Gyülekezet nevű egyházat, valamint „Reménység Szigete” néven egy kulturális és karitatív központot. Élete utolsó időszakát a „társadalomellenes szekták” elleni tevékenységnek szentelte. Ld. pl.: Az Erdélyi Gyülekezet honlapja: http://www.erdelyigyulekezet-budapest.hu / írások / Németh Gézától és Németh Gézáról. 2015. november; ill. egykorú életút-interjúját: Németh Géza: Egy antiklerikális lelkész. In: Magyar Hírlap, 1993. szeptember 9. 10. p. (R. Székely Julianna riportja) A rendszerváltás után Németh egyébként először a Református Egyházi Megújulási Mozgalom vezetőjeként aktivizálta magát és szervezett a témát tisztázni igyekvő konferenciát. Ld.: NÉMETH Géza: Megtalálni az igazságot gyűlölet nélkül. In: Magyar Hírlap, 1991. június 11. 5. p. (Farkas Attila riportja) (Ekkor még egy szóval sem említette a szektakérdést. Később is aktívan vett részt egyházi megbékélési programokban, a délszláv háborúval, Martin Luther King emlékével stb. kapcsolatosan.) 1 Németh Géza: Vallási türelem - vallásháború? In: Fókusz, 1992. január. 28-31. p. (Parázs István riportja.) (Ld. még a munkaközösség megalakulásáról szóló híradást: Magyar Nemzet, 1991. december 6. 5. p.) 8 Az említett Beke Kata (1936-2009) író, publicista, 1990-től parlamenti képviselő, rövid ideig (1991. januárig) az oktatási tárca államtitkára, majd kilépett az MDF-ből és független képviselőként politizált 1994-ig.
