Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba - Klestenitz Tibor: Mentőakció a „keresztény sajtóért” 1926-ban. (Zichy János levele Festetics Taszilónak)
50 Egyháztörténeti Szemle XVI/4 (2015) A prímás azt kérte, hogy az állam hárítsa el a katasztrófát, mert erre az egyház néhány hónapig még nem képes. Bethlen válaszában teljes támogatásáról biztosította, és a részletek megvitatására értekezletet hívott össze Zichy János és a prímást képviselő - az alább közölt dokumentumban is említett - Lépőid Antal részvételével.30 A KSV a prímás intervenciójának köszönhetően megmenekült a csődtől, ez azonban csak lélegzetvételnyi szünetet eredményezett. A püspöki konferencia 1927 júniusában ismét „halaszthatatlanul” szükségesnek ítélte a vállalat feltőkésítését, ezért minden egyházmegye kötelezettséget vállalt hívenként 4 fillér összegű kultúradó beszedésére.31 Az októberi püspöki konferencia már arról értesült, hogy a KSV ismét felélte tartalékait, és november í-jétől a Zichy János irányította befektetői csoport csak akkor támogatja tovább, ha egyházi részről is finanszírozzák. Ez a püspökök részéről havi tízezer pengő támogatást tett szükségessé. A kar ezért ismét szorgalmazta a kultúradó behajtását, amelyből létrehozták az úgynevezett Országos Katolikus Kultúralapot. Ez az intézkedés némileg stabilizálta a KSV helyzetét, amelyet azonban kisvártatva a gazdasági világválság ismét megtépázott.32 A levél jól mutatja, hogy Zichy János az 1920-es években továbbra sem gazdasági vállalkozásként, hanem kizárólag a politika eszközeként tekintett a sajtóra, vállalata működésére ezért a pénzügyi racionalitás sem volt hatással. Ennek logikája szerint a KSV mint veszteséges vállalkozás sorsa a felszámolás kellett volna, hogy legyen - a keresztény párt és személyesen a kormányfő politikai érdekei azonban mindezt felülírták, és biztosították a piaci viszonyok között versenyképtelennek mutatkozó KSV életben tartását. DOKUMENTUM Igen bizalmas. Budapest, 1926. április hó. Tisztelt Barátom! Szíves elnézésedet kérem, hogy ilyen terjedelmes levelet írok és hosszabb időre kötöm le figyelmedet soraim elolvasásával. Azért írok ennyire terjedelmesen, mert az a kérdés, amelyben részletesen kívánlak tájékoztatni, rendkívül súlyos. Úgy szoktak az elmondandó ügyről beszélni, mintha általában véve politikába vágó ügynek volna tekinthető, holott meg kell állapítanunk, így jó magamnak is, hogy éppen a konzervatív sajtó fönntartásának kérdése nem politikum. Ez világprobléma, mert az állami élet berendezése éppen úgy, mint a polgári társadalom struktúrája és mint a vagyonok sorsa egyformán azon fog eldőlni, hogy fog-e sikerülni az emberi társadalom cselekvő nemzedékeivel megértetni, hogy csak a tradíciókhoz hű konzervatív útirány lehet biztos fundamentum úgy az ország, mint a józanul gondolkodó emberek számára. 30 Csernoch János Bethlen Istvánnak, 1927. január 25. (Válasz: 1927. február 5.) - EPL. Cat. B/249-1927. Vö. 39. sz. jegyz. 31 Püspökkari tanácskozások, 1992.195. p. 32 Püspökkari tanácskozások, 1992. 206-207. P-
