Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba - Klestenitz Tibor: Mentőakció a „keresztény sajtóért” 1926-ban. (Zichy János levele Festetics Taszilónak)
Mentőakció a „keresztény sajtóért” 1926-ban 51 Amikor visszatekintünk az elmúlt három esztendőre, meg kell állapítanunk, hogy a politikai konszolidációra irányuló törekvések aránylag szép eredményre vezettek. De meg kell állapítanunk azt is, hogy korántsem vagyunk oly helyzetben, hogy ölbe tett kézzel tekintsünk a jövő elé, mert a látszólagos nyugalom mögött még sok veszély rejlik, veszedelmek fenyegetnek, amelyeket csak úgy lesz képes a kormányzat a kormányzaton kívül álló konzervatív elemek támogatásával biztosítani, ha sikerülni fog higgadt és nyugodt országos közhangulatot teremteni. Kétségtelen, hogy ennek a törekvésnek nélkülözhetetlen eszközét képezi, hogy az ország lakosságának konzervatív felfogására alkalmas elemeinek szellemi szükségletéről gondoskodjunk és a különböző polgári és társadalmi rétegek számára sajtót biztosítsunk, amelynek lapjai a szenvedélyektől mentesen, tárgyilagos alapon ismertetik a világeseményeket és higgadtan foglalkoznak a közéletünk és a gazdasági helyzet ismertetésével. Ezek a nagyfontosságú szempontok teszik mindenkor szükségessé, hogy a kormány először is saját lapjairól gondoskodjék és innen származik, hogy áldozatokat nem kímélve, a „Budapesti Hírlap”33 és a „8 Órai Újság”3“» megjelennek mint a kormány hivatalos, illetve félhivatalos szócsövei. Amennyire fontos ezeknek a lapoknak a létezése kormányzati szempontból, épp annyira megkívánja a kormányzati bölcsesség, hogy olyan sajtó legyen, amely a kormánypártiság jellegétől mentesen álljon közönségünk rendelkezésére, amelynek nagy tömegéről tudva van, hogy ezeknél éppen a kimondott kormánypártiság bizalmatlanságot kelt. Innen van, hogy a „Nemzeti Újság”35 és az „Új Nemzedék”36 mint a magyar keresztény társadalom pártok fölött álló orgánumai, annyira fontos szerepkört töltenek be, amelyet most következő bizalmas közlésem jellegzetesen megvilágít. A Központi Sajtóvállalat Szindikátus három csoportból áll. Az egyik az alapítók3? körül csoportosul, a másik csoport olyan urakból áll, akik az 1922 évi akciónkból kifolyólag bizalmukkal engem megajándékozva már akkor támogattak, a harmadik csoport pedig gróf Khuen-Héderváry Károly38 és Lépőid An33 A Budapesti Hírlap 1881 és 1939 között megjelent, a hazai sajtótörténetben kiemelkedő jelentőségű napilap volt. Elsősorban Rákosi Jenő (1842-1929) szerkesztői munkássága révén vált fontossá, aki 43 évig, 1925. januárig irányította a lapot. A Horthy-korszak első éveiben - Rákosi stratégiájának megfelelően - megőrizte polgári, mérsékelt konzervatív hangvételét, Bethlen sajtópolitikájának megfelelően az 1920-as évek közepén egyre inkább jellemezte a kormányt támogató attitűd. 31 1915 és 1944 közötti délutáni megjelenésű napilap, a Horthy-korszakban a kormány félhivatalos lapja, Bethlen politikájának szócsöve. 35 A Nemzeti Újság 1919 szeptemberétől 1944 októberéig jelent meg, a Központi Sajtóvállalat, valamint a „keresztény” politizálás vezető napilapja. Szerkesztői közül kiemelkedett Túri Béla, Kádár Lehel és Tóth László. 36 Az Új Nemzedék 1913-ban hetilapként indult Milotay István szerkesztésében. 1918 szeptemberében a nemrég alakult KSV egyik első nagy sikere ennek a lapnak a megvásárlása és a vállalat portfoliójába való integrálása volt. 1919 szeptemberétől napilapként jelent meg, a Nemzeti Újság délutánonként megjelenő társlapjának számított, Milotay után szerkesztette Krüger Miklós, Cavallier József, Szabó László stb. 3? A célzás alighanem Bangha Bélára, Baranyay Jusztinra és a KSV létrehozásánál bábáskodó „sajtópáterekre” vonatkozik, talán olyan világi politikusokra is, mint Wolff Károly. Ld. Klestenitz TIBOR: Sajtó, felekezet, politika. A Központi Sajtóvállalat első évei. (1919- 1922) In: Múltunk, 2009.3. sz. 171-201. p. 3® Khuen-Héderváry Károly (1888-1960) az első világháborúban katonatiszt, 1922-től főcserkész, az ország egyik legvagyonosabb birtokosa. A dunántúli mezőgazdasági kamarák és a szigetközi árvízmentesítő társulat elnöke, 1927-től a felsőház tagja. Az itt megfő-
